Ramzi 3:32.94-el nyerte meg a finálét, megelőzve a 3:33,11-et futó kenyai Kiprop Kiprutót és 3:34.16 perccel célba érkező, új-zélandi Nicholas Willist.
Ő maga – mármint Ramzi – is tisztában van azzal, mekkora tettet hajtott végre, hiszen beírta magát országa annaleseibe.
„Bahrein egy kis ország, ennek fényében pedig egy olimpiai arany hatalmas dolognak számít” – mondta a sportoló.
A 2005-ben 800 és 1500 méteren is világbajnoki címet szerző Ramzi mindössze 2002 óta készül szisztematikusan, más szóval professzionális körülmények között. A pekingi ötkarikás játékok előtt már az komoly motivációt jelentett számára, hogy négy éve Athénban nem sikerült kvalifikálnia magát a táv döntőjébe.
„Rengeteg problémám volt az idáig vezető hosszú úton, de nagyon sok pozitív tapasztalatot is szereztem, és úgy érzem, tanultam a hibákból” – folytatta a versenyző, aki egyébként tisztként szolgál a bahreini királyi palota őrségében.
Felvetődött, hogy elindulhatna az 5000 méteres távon is, amelynek a selejtezői szerdán kezdődnek majd, azonban ezt már nem vállalta, de az újságírói kérdésekre meg is magyarázta döntését.
„Időben egymáshoz közel van a két szám, ezért nem tudtam volna magam megfelelően kipihenni a másnapi rajtra” – közölte.
A bronzérmes új-zélandi, Nichols Willis teljesítménye mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen országának sporttörténetében hagyományai vannak az 1500 méternek. 1936-ban Jack Lovelock, 1964-ben Peter Snell, 1976-ban pedig John Walker tudott aranyérmet szerezni ezen a távon.
„Hatalmas dolog ez az országnak és magának az atlétikának is” – mondta Willis, aki egyébként az egyesült államokbeli michigani egyetemen tanul.
A másfél ezer méteres táv klasszisa, a kenyaiból amerikaivá lett Bernard Lagat meglepetésre már a selejtezőkben búcsút inthetett a küzdelmeknek. Meglepetésre, hiszen négy éve az athéni olimpián ezüstérmet szerzett, 2007-ben, az oszakai világbajnokságon pedig győzni tudott 1500-on - ugyanezen a viadalon Ramzi a második helyen végzett.