A kenu ketteseknél Kolonics György július 15-i halála után Kozmann György mellé egy fiatal versenyző, Kiss Tamás térdelt a hajóba. Velük szemben így nem is lehetett különösebb elvárásunk. Abban azért bíztunk, hogy a döntőbe sikerül bejutniuk.
Egyből ez nem jött össze, mert az előfutamban a mieink végül negyedik helyen értek célba, de a középdöntőben még kiharcolhatták a finálét. Ehhez az első háromban kellett végezniük.
Reméltük, hogy a fekete karszalagot viselő magyar "flotta" megmutatja. Megmutatja, mennyire tud küzdeni azért az emberért, akinek most itt lett volna a helye.
Kolonics György pótolhatatlan vesztesége a magyar sportnak, helyettesíteni nem lehet, érte küzdeni viszont kell.
És a magyarok bebizonyították, nem a levegőbe beszéltek, amikor fogadkoztak: Kolonics Györgyért lapátolnak majd, ezzel tisztelegnek emléke előtt.
Az elődöntőbeli negyedik hely után a középdöntőben álltak rajthoz Kozmannék, és a futam feléig mindenki papírformáról, gyengélkedő magyarokról beszélt. Nos, a mieink ötödikként haladtak a mezőnyben, a lengyelek, a kínaiak, a bolgárok és az ukránok is előttük tempóztak.
És akkor történt valami. És akkor elkezdtek hajrázni. És jött, jött előre a piros-fehér-zöld hajó. Tolt le mindent és mindenkit az útjából, öröm volt nézni azt a harmóniát, amit Kozmann György és Kiss Tamás sugárzott.
Negyedik, harmadik, még kétszázötven méter, második, még húsz, még egy tolás, még egy csapás - a Kozmann-Kiss kettős négy századdal lemaradva, 3:42,482 perces időeredménnyel végül második helyen kvalifikálta magát a kenu kettesek 1000 méteres fináléjába.
Győzött a Tyszynski, Baraszkiewicz páros 3:42,435-es idővel, míg a harmadik, még döntőt érő helyen a kínai Cseng, Csang duó evezett be 3:42,619-cel.
„Megijedtünk az elején, egy kicsit ijesztő volt belülről, hogy mindenki más előttünk volt, csak a hátukat láttuk – jelentette ki Kozmann György az MR1 Kossuth Rádiónak nyilatkozva. – Féltünk, kemény volt, de olyan lett végül ez a középdöntő, amilyenre vágytunk.
„Alaposan kieveztük magunkat – folytatta a Paksi ASE olimpiai bronzérmes, világ és Európa-bajnok kiválóság. - Még van két napunk arra, hogy gondolkodjunk a célokon. A dobogó maga lenne a csoda, de én hiszek a csodákban. De ezt azért nem ígérhetjük meg.”
„Ötszázig szerencsére lazán tudtunk evezni, aztán nyomtuk, mint az állat – árulta el a kulisszatitkokat az ifjonti hévtől fűtött Kiss Tamás. - Hétötvennél szétnéztem, láttam, hogy hárman vagyunk elöl. Tudtam, hogy nagy baj már nem lehet.”
„Ez a szeles idő nekünk nagyon rossz, mert balról fúj és jobbos a kormányosunk – állapította meg Kiss. - Meglátjuk mi lesz a döntőben, egy hasonló pályával elégedettek lennénk.”