Ugyan még nincs vége a pekingi ötkarikás játékoknak, de az már most biztos, hogy a britek második legsikeresebb olimpiájukat tudhatják magukénak, legalábbis, ami az aranyérmek számát tekinti. Az Egyesült Királyság versenyzői öt nappal 2008 legnagyobb sportrendezvényének vége előtt 16 aranyat gyűjtöttek, s ez az 1900-as és 1920-as évek 14 aranyérmes teljesítményét megelőzve, de minden bizonnyal az eddigi csúcsot jelentő, 1908-as 55-ös!! „termés” után íródik majd be a brit sporthistóriás könyvekbe.
Az idei sikeres szereplés nagyrészt a pályakerékpárosoknak köszönhető, akik tíz aranyat szállítottak. A történetbe itt kapcsolódik be hősünk, Chris Hoy, aki 32 évesen ért pályafutásának csúcsára a Pekingben szerzett három aranyérmével. A skót kerekes több mint száz éve az első brit sportoló, aki egy olimpián három érmet szerzett a legfényesebben csillogó medáliából.
Az 1 kilométeres időfutamban Athénban aranyérmes versenyző Kínában először az egyéni sprintversenyt nyerte meg, csapattársával, Jason Kennyvel szemben, majd nem sokkal később mindketten boldogan csaphattak a levegőbe, amikor a sprintszám csapat döntőjében legyőzték a franciákat. Hoy „ámokfutása” azonban itt még nem ért véget, hiszen a keirint is megnyerte a szintén brit Ross Edgar előtt.
„Sohasem gondoltam, hogy három aranyérmet szerzek – nyilatkozta győzelmei után Nagy-Britannia új hőse. – A logika azt sugallta, megtörténhet, de a legnehezebb dolog, hogy akkor légy az első, amikor igazán számít. Azzal a gondolattal próbáltam a versenyeimhez hozzáállni, hogy ennél keményebben már nem edzhettem volna, azaz történjék bármi, én mindent megtettem a sikerért.”
A skót biciklis úgy érzi, hogy csapata annak is köszönheti nagyszerű szereplését, hogy az eddigi pályakerékpáros nagyhatalmak megakadtak a fejlődésben. Valóban, az Athénban öt aranyat szerző ausztráloktól Pekingben mindössze egy ezüstéremre futotta, a nemrég még a világ legjobbjának számító hollandok pedig egy aranyat szereztek az idei játékokon. Az egyetlen nem brit származású kerekes, aki egynél több érmet tudott begyűjteni a pekingi Velodrome-ban, az a spanyol Joan Llaneras, akinek a pontversenyben aranyat, párosban pedig ezüstérmet akaszthattak a nyakába.
Hoy arra a felvetésre, miszerint sikereit esetleg a doppingoknak köszönheti, ekképpen felelt: „Szomorú dolog, hogy a modern korban valamennyi sportteljesítmény megkérdőjeleződik. Ettől függetlenül remélem, hogy az emberek megértik, az ilyen eredmények nem a semmiből jönnek. Aranyérmeimet tizenkét évnyi tervezésnek, és tizenkét évnyi kemény munkának köszönhetem.”