A tizenegy súlycsoportból ötben már szombaton befejeződtek a küzdelmek. Légsúlyban (51 kg) a thaiföldi Szomdzsit Dzsongdzsohor, pehelysúlyban (57 kg) az ukrán Vaszil Lomacsenko, kisváltósúlyban (64 kg) a dominikai Felix Diaz, középsúlyban (75 kg) a brit James Degale, nehézsúlyban (91 kg) pedig az orosz Rahim Csahkijev nyert.
Hat kategóriában maradt a vasárnapi zárónapra a döntés, a fénykorát élő kínai versenysport sokszínűségét mutatja, hogy háromban hazai öklözőért szoríthat a pekingi közönség a 13 ezer férőhelyes Dolgozók Sportcsarnokában.
A rendezők újabb aranyát a papírsúly (48 kg) fináléja előtt a legtöbben már előre elkönyvelték, Cou Si-ming ugyanis favoritként lép a kötelek közé. Cou a magyaroknak is ismerős, a kétszeres világbajnok bunyós ugyanis első ízben Bedák Pál legyőzése után ülhetett fel a trónra 2005-ben a mianjangi vb-n.
Aztán 2007-ben Chicagóban megvédte címét. Ezeken a sikeren kívül egy olimpiai bronzot tud még felmutatni 2004-ből Athénból, egy vb-ezüstöt 2003-ból Bangkokból, illetve egy Ázsia-bajnoki második helyet 2007-ből Ulánbátorból.
Az előzetes esélylatolgatások azt ígérik, felülhet a trónra,
ehhez pedig „csupán” a mongol Szerdamba Purevdorjt kell kiütnie a nyeregből.
Vagy a ringből. Azt a mongol fiút, aki a 2007-es Ázsia-bajnokság döntőjében
éppen Cout verte meg. Rapszodikus formájáról viszont sokat elárul, hogy a
chicagói vb-n csupán 33. lett. Ha megcsinálja, ez lehet Kína 50. olimpiai bajnoki címe.
Cou mennybe mehet, az viszont már önmagában kisebbfajta csoda, hogy Csang Hsziao-ping (81 kg, félnehézsúly) is megkapta a lehetőséget az aranymeccsre. Eddig ugyanis nem sokat mutatott nemzetközi szinten, világversenyen még nem állhatott fel a dobogóra. Csang Csi-lej (+91 kg, szupernehézsúly) viszont egy vb-bronzzal büszkélkedhet. Tavaly Chicagóból térhetett haza medáliával a nyakban.
Csang Hsziao-ping ellenfele az Eb-bronzérmes ír Kenny Egan, Csang Csi-lejé pedig a kétszeres világbajnok, olimpiai bronzérmes olasz Roberto Cammarelle lesz. Harmatsúlyban (54 kg) a kubai Yankiel Leon Alarcon küzd meg a mongol Badar-Ugan Enkbattal az aranyért.
Egy orosz-francia (60 kg, könnyűsúly: Alekszej Tyiscsenko-Daouda Sow) és egy kubai-kazah (69 kg, váltósúly: Carlos Bentaux Suarez-Bakit Szarszekbajev) összecsapás tesz teljessé a vasárnapi finálék étlapját.
Hosszú idő után igazi világklasszis nélkül érkeztek az olimpiára a magyarok. Atlantában Kovács „Kokó” István (1. hely), Sydneyben Erdei Zsolt (3.), Athénban pedig Balzsay Károly (helyezetlen) volt az élharcosunk.
Pekingben Bedák Pált (48 kg) kiáltottuk ki legfőbb reménységünknek, Eb-bronzérme és vb-ezüstérme bizakodásra adhatott okot a játékok előtt. Csakhogy Pimpa már a rajton elvérzett, a kazah Birzan Zsakipov állta útját. Varga Miklóst (60 kg) is egy kazah, Merej Aksalov intézte el.
A vb- és Eb-harmadik Káté Gyulát (64 kg) az ír Johny Joyce ütötte el a továbbjutástól. Ketten élték túl az első fordulót, köszönhetően annak, hogy erőnyerők voltak. A részleges halláskárosult Kalucza Norbert (51 kg) nem tudta beverekedni magát a nyolc közé (pontozásos vereség a Puerto Ricó-i McWilliams Arroyóval szemben).
Szellő Imre (81 kg) viszont igen. Ráadásul látványos kiütéses győzelemmel küldte haza a venezuelai Luis Alberto Gonzalezt. Kezdtünk bizakodni, hogy meglesz az érem. Nem lett meg. Pedig karnyújtásnyira volt. Csak még egy meccset kellett volna behúzni.
Csakhogy a brit Tony Jeffries rommá verte Szellőt, akit végül ötödik lett. Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke ezúttal is érmet ígért, csakhogy a magyar medáliákat megint mások vitték haza.