A Kovács, Janics kettős olimpiai bajnok!

Hat döntőből négyen már túl voltunk az ötszázas finálék szombati napján, amikor érmeink száma még mindig nem növekedett. Holott aranyat és dobogós helyeket vártunk.

Verckei Ákos hatodik (K-1, 500 m) és Vajda Attila (C-1, 500 m) kilencedik helye után abban bíztunk, hogy Kovács Katalin, a sportág női szakágának koronázatlan királynője felül az őt megillető trónra, azaz egyesben elért ötkarikás diadallal teszi teljessé bámulatos pályafutását.

Csakhogy borult a papírforma, legfőbb reménységünk nemhogy az aranyéremről maradt le, még a pódiumra sem állhatott fel. Negyedik lett, ez pedig óriási csalódás. A Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor tandem (K-2, 500 m, 4. hely) pedig nem tudta feledtetni ezres rontását.

Szomorkodni nem maradt sok ideje Katinak, hiszen kisvártatva Janics Natasával vágott neki a párosokra váró ötszáz méternek.

Azt megelőzően viszont előbb a kenu kettesek veselkedtek egymásnak, ez volt az egyetlen olyan szám, amelyben nem maradt magyar induló a végére. A Sáfrán-fivéreknek, Mihálynak és Mátyásnak nem sikerült a bravúr, a középdöntő jelentette számukra a végállomást.

Kínai siker született, másodikak lettek az oroszok, harmadikok pedig a németek. Erre a futamra kár is több szót fecsérelni, hiszen miután a hazaiak hajója célba ért, a pálya másik végén már a rajtra készülődött Kovács Katalin és Janics Natasa.

És arra, hogy Vajda Attila pénteki, ezer méteres győzelme után megszerezze a magyar delegáció második aranyérmét.

A legfontosabb kérdés az volt, Kovács Kati túl tudja-e tenni magát azon, hogy egyesben favoritként betlizett, felül tud-e emelkedni sérelmén a sikeres folytatás érdekében. Úgy tűnt, nincs gond a kezdésnél. Kifejezetten jól rajtoltak.

A négyes pályán a magyar lányok együtt utaztak a mezőnnyel, az ötösen valamelyest meglógtak a németek.

Féltávnál viszont már a mieink álltak az élen, szorosan a nyomukban lapátoltak a lengyelek és a franciák. A németek valamit nagyon elszúrhattak, egyik pillanatról a másikra leszakadtak a közvetlen élbolytól. Ezt az előnyt pedig tovább növelték a magyarok. Rá tudtak még tenni egy lapáttal, sőt lehet, hogy kettővel vagy hárommal is.

Közeledett a hajrá, és még mindig az élen eveztek. Mentek, mentek, mentek, szinte szálltak a vízen. De ekkor még nem mertük elhinni. Csak reméltük. De azt nagyon. Nem hiába. Megcsinálták. Megcsinálták! Megnyerték a számot, szenzációs versenyzéssel! Megvan a második! A második arany!

Az időeredményük pedig 1:41,308 perc. Közel egy másodperccel verték a vetélytársakat, tekintélyes különbséggel védték meg athéni címüket. Görögország után Kínában is megmutatták, mit tudnak! Ők a síkvízi királynők, de szeretjük őket szárazföldön is. Ők a mi aranylányaink.

Akkora azért nem volt a fölényük, mint Usain Boltnak, a 100, 200 és 4x100 méteres síkfutásban egyaránt világcsúcsot repesztő jamaicai sprinternek vagy az amerikai úszófenomén Michael Phelpsnek, aki aranyai többségét két-három testhosszal söpörte be, de így is biztosan nyertek.

Bolt és Phelps fantasztikus sikereit nem feledjük, de az talán mégsem szorul magyarázatra, miért emlékezünk majd szívesebben Kovács Katalin és Janics Natasa parádéjára. Köszönjük, Kati, köszönjük, Natasa!