Ötfős stáb részvételét tervezte a Magyar Televízió, a végén viszont senki sem megy sehová, így marad a jó meleg stúdió: amióta világ a világ, még nem fordult elő az, hogy itthonról közvetítsen a közszolgálati tévé egy olimpiáról. Vitray Tamás összesen huszonegy olimpiáról - 12 nyári és 9 téli ötkarikás játékokról - tudósított, ezért kíváncsiak voltunk a véleményére.
„Nem is gondolnánk, mekkora költségekkel jár egy-egy hosszabb közvetítéssorozat - kezdte megkeresésünkre Vitray Tamás. - Az utazás, a szállás, az iroda és a riporterállás mind-mind pénz, amit nem mindenki engedhet meg magának. Anno egy riporter azért utazott ki a helyszínre, hogy hangulatot közvetítsen, és olyan dolgokról számoljon be a nézőknek, amiket az a hat kamera nem láthatott. Ma már sokkal több kamera figyeli az eseményeket, a világ átalakult, alig van olyan sportág, amelynek eseményeire kiutaznak a kollégák.”
„Ma már nem a tribün hangulata a fontos, és egy sífutóverseny helyszínének sincs meg a jelentősége. Vagy mondhatnám a lesiklóversenyeket, amelyeken akkor is monitorról közvetítesz, ha ott vagy. Az sem jó, ha a rajtnál ülsz, mert akkor nem látod a célt, de az sem jó, amikor a finisben vársz, mert akkor a feljebb történtekről maradsz le. Talán a jéghoki az egyetlen, amit érdemes a csarnokból közvetíteni, mert máskülönben nem látod a korongot.”
A Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Televízió nemrégiben kötött együttműködési szerződést, de nem emiatt segít a szervezet a tévének.
„Egy hete írtuk alá a megállapodást, de ez olyan rövid idő, hogy alapvetően nem ez határozza meg a MOB állásfoglalását - kezdte Csurka Gergely, a MOB sajtófőnöke. - A MOB a maga részéről mindent el fog követni azért, hogy akinek kell, az megszólalhasson az állami televízióban. Sajtófőnökként pedig magától értetődő, hogy segítek a helyszínen. Tegyük hozzá, ismerve az MTV nehéz helyzetét, még az is csoda, hogy közvetítik az olimpiát.”