Csak állt ott Jimmie Johnson, akár egy megszeppent kétéves, amikor odalépett hozzá a történelem...
A New York-i Waldorf-Astoriában megtartott buli meglepetése volt ő, a bajnoki gyűrűt éppen csak az ujjára húzó bajnok pedig a könnyeivel küszködve vette tudomásul az „öreg” feltűnését.
„Azt hittem, azt mondták, sajnos nem tudsz eljönni, mert akadt valami dolgod, és nincs rám időd – tette szóvá elámulva Johnson, amikor meglátta Yarborough-t.
Igazi elismerés volt ez, hiszen Yarborough Dél-Karolinában él, s 1988-as visszavonulása óta igencsak elkerüli a rivaldafényt.
„Sok a dolgom – indokolta „eltűnését” az ősz hajú klasszis. – Viszont most mindenképpen itt akartam lenni, részese egy csodálatos pilóta ünneplésének. Az elmúlt hatvan esztendőben csupán mi ketten vittük véghez a mesterhármast, az volt a minimum, hogy személyesen is gratuláljak Jimmie-nek. Végre valaki, aki velem együtt megcsinálta!”
„Remélem Cale is büszke rám– vette át a szót az ünnepelt Johnson. – Annyira örülök, hogy eljött, ez nekem nagyon sokat jelent. Így talán számára is felelevenednek azok a szívet melengető pillanatok, azok a nagyszerű győzelmek. Köszönöm Cale!”