- Nem bánta meg, hogy visszavonult 2005-ben?
- A legkevésbé sem. Jó döntés volt. Mint ahogy az is jó döntés, hogy most meg visszatérek. Ami a legfontosabb, újra motivált vagyok.
- Hiányzott az úszás?
- Ha eltávolodtam volna a medencék világától, talán hiányzott volna, így viszont, hogy úszó szakedzőin tanulok, és még úszásoktatást is tartok, szó sincs erről. Ha arra kíváncsi, hogy a versenyzés hiányzott-e, az a válaszom, hogy egy kicsit már igen.
- Miért éppen a hosszútávúszás?
- Az ötvenméteres medencében faltól falig tempózás már nem vonzott különösebben, a nyílt víz viszont igen. Ez egy technikai és taktikai csata elsősorban, és talán éppen ez az, amiben jó lehetek.
- Vajda Tamás irányításával készül. Ki keresett kit?
- Nem Vajda Tamás keresett fel. A történet ott kezdődött, hogy a szövetségből hívtak, nekem pedig rögtön az elején megtetszett a lehetőség. A versenyszám és az edző személye is szimpatikus volt. Vajda Tamással igen hosszúra nyúlt az első beszélgetésünk. Könnyen megtaláltuk a közös hangot, már akkor éreztem, hogy szívesen dolgoznék a kezei alatt.
- A cél a jövő évi hazai rendezésű kontinenstorna. Nagy dobásra készül?
- Erről még korai lenne beszélni. Hol van az még? Még sok idő van addig. Sokat kell edzeni, és a versenykörülményekkel is meg kell ismerkednem. Hiszen még sosem indultam hosszútávúszó-versenyen. Az edzéslehetőségek meglehetősen behatároltak, hiszen tenger egy szál se, a Balaton meg csak nyáron alkalmas a tréningekre. Ezt is meg kell majd oldani valahogy.
- Budapest 2010. Motiválja a közönség?
- Hát hogyne! Sosem szerepeltem még hazai rendezésű világversenyen. Piros-fehér-zöld színekben buzdít sok-sok szurkoló, ez felemelő érzés lehet. Már alig várom.
- Mennyit úszott pályafutása befejezése óta?
- Az elmúlt három hónapban többet, mint az azt megelőző két és fél évben összesen. Még mindig fiatal vagyok, és ha régen kibírtam napi tizenhat kilométert, akkor miért is okozna gondot hetente ötször három kilométer.