A feldolgozhatatlan tragédiának ezt a dossziéját akár be is csukhatnánk. A BRFK illetékesei, a bécsi doppinglaboratórium segítségével minden körülményt megvizsgáltak, ezért tartott öt hónapig az analízis.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ennyi magyarázat nem elég. Tisztában vagyok vele, bármit is sikerül kideríteni, az nem támasztja fel, és nem célom a bűnbakkeresés. Próbálom összerakni a mozaikdarabokat, de nem áll össze a kép.
A hír hallatán felhívtam az egyik szívspecialista ismerősömet (soha nem találkozott Kolóval), aki elmondta, szívtágulattal járó szívizombetegség ultrahangos vizsgálattal egyszerűen kimutatható, és nem egyik napról a másikra alakul ki. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tragédia utáni napokban arról lehetett hallani, Kolonics György néhány héttel korábban, egy szombati edzés közben beájult a vízbe, de gyorsan magához tért. Akkor természetesen azonnal orvoshoz fordult, hogy kivizsgáltassa magát, de mindent rendben találtak.
Hallottam olyan véleményt, hogy a Pekingre készülő bajnok tudta, valami nincs rendben a szívével, de nem akart tudomást venni róla az olimpia előtt. Ezt a verziót nyugodtan elvethetjük. Kolonics Györgynek az élete volt a kenu, de annál is fontosabb az egészsége. A legkisebb megfázás, hőemelkedés, rossz közérzet elég volt ahhoz, hogy orvoshoz forduljon. Nem egyszer előfordult, hogy azzal hívta fel az edzőjét, késik néhány percet, mert a Sportkórházban van.
A kérdés tehát az, hogy, ha Kolót valóban alaposan kivizsgálták a halála előtt néhány héttel, miért nem találtak semmit?