A magyar küldöttség második napi beszámolója szerint Cseh a verseny előestéjén mindössze két és fél órát aludt, ehhez képest sikerült délelőtt a legjobb időt úsznia.
"Látszik, hogy a mezőnyben sok olyan van, aki egyértelműen az Universiadére készült - mondta még a döntő előtt. - Mindegy, nem görcsölök, igyekszem könnyedén úszni, és nem azon rágódni, hogy most akkor mi lesz..."
Nos, a finálé végül is igen izgalmasra sikeredett, hiszen az amerikai Robert Bollier nagyon keményen tartotta magát, sőt, az utolsó ötven méterre előnnyel fordult, Cseh azonban 175-nél mozgósította a tartalékait, és végül óriási hajrával az utolsó métereken megelőzte vetélytársát.
"Versenynek tökéletes volt, és ha azt nézem, hogy jobbat úsztam, mint Sanghajban, a világbajnokságon, még elégedett is lehetek" - mondta Cseh, aki 1:55.86 perces eredménnyel nyert.
Szényi Péter fantasztikus menetelést bemutatva megnyerte a párbajtőrözők egyéni viadalát. Két éve, Belgrádban már bronzérmes volt, most viszont senki sem tudta megállítani. Először két cseh indulót vert meg (Ambroz, 15-4; Capek, 15-11), majd a dél-koreai Szong következett (15-11), a nyolc között pedig a svájci Borsky (15-12), míg az elődöntőben az ukrán Herej (15-12). A fináléban a francia Virgile Marchal volt soron, Szényi pedig az egész nap folyamán ekkor vívott szinte a legpazarabbul, és 15-7-tel szerezte meg az aranyérmet.
"Már a melegítésnél éreztem, hogy jól megy a vívás, és ez nem változott a nap folyamán - mondta a finálét követően. - Okosan sikerült vívni, taktikusan, minden bejött, igazán élveztem az egészet, különösen a döntőt. Szombaton beszéltem Lénárt Ágotával, a csapat sportpszichológusával, aki csupa olyan dolgot mondott, amit nagyon jól tudtam hasznosítani. Azt tanácsolta, idézzem fel, miként ment a vívás Belgrádban, hozzam vissza a kellemes emlékeket - és ez remekül működött."