Málta, Ta’Qali, 8000 néző, vezette: Johannes Valgeirsson (Olafur Ingvar Gudfinnsson, Johann Gunnar Gudmundsson) – mindhárman izlandiak
MÁLTA: Haber - Bajada, Caruana (Briffa, 36.), Dimech, Xuereb - Pace, Woods, Scerri (Agius, 63.), Barbara (Nwoko, 78.) - Mifsud, Schembri. Szövetségi kapitány: Dusan Fitzel.
MAGYARORSZÁG: Fülöp - Bodnár, Vanczák, Juhász, Bodor - Dárdai (Tóth B., 86.), Halmosi – Gera - Dzsudzsák (Buzsáky, 70.), Huszti – Torghelle. Szövetségi kapitány: Erwin Koeman.
Gólszerző: Torghelle (23.)
Sárga lap: Dimech (63.), Pace (74.), ill. Dárdai (32.), Juhász (43.), Gera (45.), Bodnár (94.)
Túlzás lett volna azt állítani, hogy bosszútól szomjas magyar válogatott készült a máltaiak elleni vb-selejtezőre, legjobbjaink Erwin Koeman szövetségi kapitányunkra jellemző módon nyugodtan, egészséges magabiztossággal várták az összecsapást.
Máltát múlt szombaton Dánia végezte ki 3-0-ra, míg a mieink 2-0-val intézték el a Puskás Stadionban az akkor még listavezető Albániát.
Nos, az akkori siker csupán úgy válhatott teljessé, amennyiben a magyarok két vállra fektetik a szigetországiakat is. Azt az ellenfelet, amely szinte napra pontosan két évvel ezelőtt tarthatott frenetikus karnevált 2-1-es legyőzésünket követően.
Gera Zoltán eltiltása után visszatérhetett a csapatba, míg Hajnal Tamás sérülése miatt kimaradt a keretből. Szélesi annyival járt jobban, hogy legalább a kispadra leülhetett - így Bodnár visszakerült hátsó sorunk jobb oldalára.
A létfontosságú győzelem gondolatától feltüzelve kezdett válogatottunk, az első másodpercekben a legutóbbi hétvége egyik hőse, Torghelle Sándor pörgetett centikkel kapu mellé egy jobbról érkező beadást.
Gyorsan felocsúdtak a máltaiak, nem volt megállás, igaz, legnagyobb helyzetüket a 8. percben Fülöp Márton rossz kirúgása után jegyezhették. A felszabadítani igyekvő kapus Vanczák Vilmost lőtte hátba, akiről a labda a meglepett Mifsud elé pattant. Fülöp korrigált, miközben az ember haja az égnek állt.
Jöttek azok a fránya pirosmezesek, egy pillanatra felrémlett az a bizonyos 2006-os rossz emlék, ám miután Dárdai Pál fémcsavaros cipőjével belelépett a földön fekvő ellenfél nyakába, kiderült, ki az úr a háznál.
Málta olyannyira megijedt – persze nemcsak a Hertha középpályásának mindent elsöprő lendületétől -, hogy a 23. percben már vonulhatott is a középkezdéshez. Huszti Szabolcs ívelt be balról egy szögletet, a hosszú oldalon érkező Juhász Roland középre fejelt vissza, Torghelle pedig több hazai védőtől szorongatva hat méterről, középről bólintotta vezető gólunkat az ellen kapujának jobb oldalába (0-1).
A találat csodaszép volt, ám nyögtünk-nyeltünk. No, de kit érdekelt a produkció, mi vezettünk és ez volt a legfontosabb. A döcögős játék még csak-csak elment, ám az, hogy játékosaink közül hárman is „besárgultak”, már nem volt annyira megemészthető. Dárdai, Juhász és Gera is lapot érően szabálytalankodtak, ami a jövőben okozhat még gyomorproblémákat…
Tovább „zötyögött” a meccs, helyzet és látnivaló nélkül teltek a második félidő kezdeti percei is. Aki a bedobásokat, netán a rossz passzokat szereti a futballban, az ujjongva csettinthetett, hiszen Dunát lehetett volna velük rekeszteni.
Cserék és máltai sárgák "színesítették" csupán az összecsapást, a vendéglátók jobban akartak talán, a szurkolók is rázendítettek. Válogatottunk veszélyes taktikát választott, mert a hajrára magára húzta az ellenfelet.
Hátul ugyanakkor kinyíltak a máltaiak, az utolsó öt percben Huszti és Torghelle került nagy helyzetbe, az utolsó pillanatokban azonban elrontották a lehetőségeket. A 95. percben még Haber kapus is feljött egy szabadrúgásnál, ám szerencsére maradt az 1-0 ide. A lefújást követően még összeugrottak a felek, de nem változtathattak a végeredményen.
Erwin Koeman fiai hozták az előre eltervezett hat pontot - milyen régen volt ilyen... -, akik a tavaszi folytatásra nagyobb önbizalommal és kedvező állásból készülhetnek.