Tichy leginkább Machos Ferenccel küzdött a kiadó helyért, nagyrészt sikerrel. Már 1955-ben egy skandináv túrán bemutatkozott a válogatottban, és Puskásék távozása után nemcsak klubjában, hanem a válogatottban is alapember lett.
1971-es visszavonulásáig 320 mérkőzésen 247 alkalommal volt eredményes. 1954-ben és 1955-ben magyar bajnok volt, 1964-ben MNK-, 1959-ben pedig KK-győztes. Öt alkalommal lett a magyar bajnokság legeredményesebb góllövője.
A magyar válogatottban 72-szer lépett pályára, igaz, ő abban a tudatban halt meg, hogy 71-szeres válogatott. Ám az MLSZ 2002-ben a Libanon elleni meccset hivatalosnak minősítette, így góljai száma is 51-re emelkedett.
Tichy három vb-n vett részt, 1958-ban és 1962-ben alapemberként, 1966-ban azonban nem játszó tartalékként. Gyakorlatilag már 1964-ben elbúcsúzott a válogatottól, Baróti Lajos a bronzéremmel záruló Eb-n után már nem számított rá, később 1971-ben kapott egy búcsúmeccset Illovszky Rudolftól.
Az egykori kiváló csatár edzőként is kipróbálhatta magát az NB I-ben, az ő irányításával lett bajnok 1980-ban a Honvéd. A kispestiek mellett az Egyesült Arab Emirátusokban, az Al-Sababnál dolgozott még.
Az 1992-ben Kispest díszpolgára címét elnyerő Tichy 1999. január 6-án hunyt el.