Egyszerű a történet. Diego előkapja rózsaszín úszósapkáját és nekivág az Atlanti-óceánnak, a hosszú útnak Dél-Afrikába. Hősiesen küzd a habokban, miközben egy brazil gőzös pillanatok alatt elsuhan mellette, a hajó utasai még gúnyosan mutogatnak is neki. Teljesen kimerül, mire eléri Dél-Afrika partjait, ahol aztán egy parti rák is kioktatja. A zene először tangó, mihelyt célba ér az afrikai országban, szambára vált.
Nem ez az első eset, hogy viccelődnek a futball-legendával a brazilok, 1990 előtt is készült egy paródia róla. Akkor a végén, vagy legalábbis a nyolcaddöntő után mégis az argentínok nevettek, kiejtették az ősi rivális Brazíliát és a döntőig meneteltek.
Argentína kínkeservesen jutott ki a 2010-es a vb-re, két fordulóval a vége előtt az a szégyen fenyegette a csapatot , hogy 1970 után először nem képviselteti magát a futball legrangosabb seregszemléjén. Peru és Uruguay ellen aztán feltámadt poraiból a válogatott, és a negyedik, automatikus kvalifikációt érő helyet szerezte meg. A brazilok az élen végeztek a dél-amerikai zónában.
A szakember körül továbbra is forr a levegő, bocsánatot kért az Uruguay elleni, kijutást érő siker után tett botrányos kijelentései miatt. Tegyük hozzá, csak édesanyjától, és mentségére azt hozta fel, olyan idősávban közvetítettek az ominózus sajtótájékoztatóról, amikor gyermekek már nem nézték az adást.
Hozzátette: "Ha elbuktunk volna, akkor Tahitin végeztem volna." Egy valamit még leszögezett: "Biztosíthatok mindenkit arról, hogy öt éve nem nyúltam droghoz."
