Roberto Mancininak idén május 14-én köszönték meg a munkáját az Etihad Stadionban, pontosan egy évvel azután, hogy drámai körülmények között megnyerte az angol bajnokságot a Manchester City csapatával, amire egyébként 44 évet kellett várnia a klubnak.
A 2012/2013-as szezonban igyekeztek lépést tartani a városi és bajnoki rivális Manchester Uniteddel, amit elvileg mekönnyíthetett volna az újabb korai Bajnokok Ligája-búcsú. A csapat mégsem tudta megvédeni bajnoki címét, sőt, végül az FA-kupadöntőt is elbukta a Wigan Athletic ellen.
A klubvezetés ezért azonnali hatállyal elbocsátotta Mancinit, amit az érintett a mai napig nem ért. "Elveszítettem az FA-kupát, a futballban van ilyen - monta a tréner a Corriere dello Sportnak. - Az egész csapatnak rossz napja volt, de nem számítottam arra, ami utána történt. Sosem hittem, hogy a Manuel Pellegriniről szóló pletykák igazak."
"Két hónappal a kirúgásom után még mindig nem értem az időzítés okait. Azt hiszem, több tiszteletet érdemeltem volna három és fél év után. A klub 40 éve nem nyert semmit, én pedig megszereztem a bajnoki címet, az FA Kupát és a Szuperkupát is. A legrosszabb szezonomban bejutottunk az FA-kupa dötőjébe, és másodikak lettünk a Premier League-ben."
"A számok önmagukért beszélnek, a kirúgásomnak nincs igazi oka. Büszke vagyok a munkámra. Nem vagyok dühös a klubtulajdonos Manszúr sejkre, és az elnök Khaldun al-Mubarakra, akik remek menedzserek, mindig hálás leszek nekik." Ugyanakkor elárulta, hogy a vezérigazgatóbal, Ferran Sorianóval nem volt éppen rózsás a viszonya.
"Túl nagy voltam neki: egy edző, aki mindent ellenőrzése alatt tart, és akit a mai napig szeretnek a szurkolók. Közben pedig úgy ítélt meg embereket, hogy semmit sem tudott azokról, akikkel foglalkoznia kellett volna. A futball szempontjából sosem tartottam valami érdekes figurának, nem ugyanazt a nyelvet beszéltük."