- Milyen volt a hangulat, amikor utaztatok fel Debrecenből Budapestre?
- Jó volt, kellemes, DVD-ztünk, sőt kártyáztunk is a buszon. Ilyenkor már igyekszik az ember nem a mérkőzésre koncentrálni és kikapcsolódni, de állandóan bevillanak az előttünk álló pillanatok.
- Tudtok még viccelődni egymással?
- Persze, ez mindig megy, segít feloldani a meccs előtti stresszt.
- Ilyet még soha nem éltetek át, ez egy új élmény, új érzés, új teher lehet. Hogy érzed, fel tudják dolgozni a többiek?
- Mindenképp, én már átéltem hasonlót a Fradival, akkor sajnos nem tudtunk Prágában továbblépni. Próbálom majd segíteni a társakat, hogy most továbbjussunk.
- Lesz egy extra feladatod, te leszel a csapatkapitány. Ez a teher mennyire nyomja a válladat?
- Kellemes teher, mert mindenki arról álmodik, hogy egyszer csapatkapitány legyen, és engem egy ilyen fontos mérkőzés csak feldob.
- Mi dönthet majd a mérkőzésen?
- Ha végig tudunk koncentrálni, ugyanolyan bátran játszunk, mint Szófiában, akkor nem lesz probléma!
- Elképzelhető, hogy ez a bolgár csapat nem olyan erős, mint azt gondoltuk?
- Dehogynem, a Levszki nagyon jó játékosokból áll. A kinti találkozón meglepte őket, hogy ennyire bátrán fociztunk, de ezt a hibát ezúttal nem követik el. Talán még nehezebb dolgunk lesz, mint Szófiában.
- Mennyire lesz otthon a Debrecen a Puskás Ferenc Stadionban?
- Kicsit más lesz a pálya, de ugyanúgy hazai közönség előtt játszunk.
- Van bármilyen fogadalmad, ha bejuttok a csoportkörbe?
- Czvitkovics megkapja azt a fehér nadrágomat, amelyet odaígértem neki.
- Ennyi? Mit szólnál egy orrpiercinghez a két fülbevaló után?
- Ááá... A feleségem megölne, nem vállalnám be!