Nincs könnyű helyzetben Fabio Capello, az angol válogatott olasz szövetségi kapitánya, akinek különböző sérülések miatt a középpályások közül három meghatározó játékosáról, Steven Gerrardról, Owen Hargreavesről és Michael Carrickről is le kell mondania a 2010-es világbajnoki selejtezősorozat első két mérkőzésén.
A 62 éves szakembernek nem sok választása maradt, így a szigetországi közvélemény megrökönyödésére beválogatta a Fulham 29 éves labdarúgóját, Jimmy Bullardot. Természetesen az Andorra és Horvátország elleni találkozókon nem neki juthat a főszerep, hanem a körülmények hatására a játék szervezéséért csaknem egyedüliként felelős, Frank Lampardnak.
A várakozások ellenére a Chelsea 30 éves játékosa úgy érzi, nem ő az egyetlen futballista, akinek dominálnia kell majd a középpályán.
„Ez nem az egyénieskedésről szól. A szövetségi kapitányunk elkötelezett híve a csapategységnek – mondta Lampard. – Azaz a felelősség nem csak az én vállamra nehezedik. A figyelem az egész csapatra szegeződik, nekünk kell hoznunk az eredményeket.”
„Egyébként nem kellene egy-egy hiányzó jelentőségét túlságosan kiemelni, hiszen elég bő a keretünk, hogy pótoljuk a kiesőket.”
Fabio Capellónak a soron következő találkozók lesznek az első tétmérkőzései, de már a vb-selejtezők előtt rengeteg a kritikusa. A csapat játéka ugyanis elég sok kívánnivalót hagy maga után, a szkeptikusok szerint pedig Capello ugyanazokat a hibákat követi el mint elődei.
Az olasz tréner előtt dolgozó Steve McClarent például éppen a miniállam elleni 2007-as barcelonai Eb-selejtezőn „találták” meg az angol szurkolók a válogatott lélektelen játéka miatt. Azon a mérkőzésen Frank Lampard éppen nem játszott, de a későbbiekben az elkeseredett drukkerek őt is szidalmazták.
A középpályás most abban reménykedik, hogy az andorraiak elleni szintén Barcelonában megrendezésre kerülő, ezúttal vb-selejtezőn az angol szimpatizánsok támogatják majd az együttest.
„Csak remélni tudjuk, hogy szurkolóink most kiállnak mellettünk – formált véleményt a Chelsea sztárja. – Sajnos legutóbb szörnyű atmoszférát teremtettek. Nem tudom, hogy tényleg annyira elviselhetetlen volt, mint amire emlékszem, de az angol válogatottért futballozó játékosoknak muszáj keménynek lenniük és elviselniük az ilyen légkört.”
„Az effajta meccsek egyébként igen frusztrálóak lehetnek. Andorra ugyanis megpróbálja ölni a játékot és csak arra törekedni, hogy minél elfogadhatóbb különbségű vereséget tudjon kiharcolni. Az ilyen találkozókon nagy szükség van a szurkolók támogatására, mert hiába akarod feltörni a foggal-körömmel védekező csapat ellenállását, ez néha később sikerül, mint ahogy várnád.”