A rossz bajnoki kezdés után lassacskán magára találó MTK az eddig pozitív meglepetést nyújtó Paksot fogadta. Garami József fiainak az volt a célja, hogy hazai környezetben tovább csökkentik a távolságot az élmezőnytől, s begyűrik a lelkes zöld-fehér együttest.
Az első félidő jó iramú, küzdelmes mérkőzést hozott. Kezdetben a fővárosiak akarata érvényesült, akik jóval többet birtokolták a labdát ellenfelüknél, de a jól záró paksi védelmet sokáig nem sikerült feltörniük. A kék-fehérek keveset próbálkoztak a széleken, pedig ahogy a góljuk is bizonyítja, ez lett volna a célravezető megoldás.
Mindenesetre a bajnoki címvédő egy nagyszerű jobb oldali beadás után, Pál András szépségdíjas fejesével megszerezte a vezetést. A gól azonban inkább a vendégeket paprikázta fel, akik igen határozottan futballoztak, érződött rajtuk, hogy semmiképpen sem szeretnének pont nélkül távozni a Hungária körútról.
Gellei Imre legénysége cselekedett is ennek érdekében. Bátran elkezdett támadni, aminek az lett az eredménye, hogy az MTK vezető találata után öt perccel már 1-1 állt az eredményjelző-táblán. A paksiak a félidő hátralévő részében is határozottan futballoztak, és az egyenlítő gól szerzőjének, Tököli Attilának köszönhetően akár a vezetést is megszerezhették volna.
Figyelmeztető volt ez a budapesti csapat számára, a második félidőben jobbal fel kell pörögniük és támadásban is kombinatívabban kell játszaniuk, ha meg akarják nyerni az összecsapást.
Az MTK azonban erőlködött a második félidőben, nem találta a jól záró paksi védelem ellenszerét. Olyannyira, hogy nem sokkal a vége előtt a vendégek megszerezték a vezetést, s már úgy tűnt, hogy megnyerik a találkozót, amikor az utolsó percig harcoló hazaiak két gyors találattal a maguk javára tudták fordítani az eredményt.
Előbb a 87. percben Lencse talált be a vendégek kapujába, majd a hosszabbításban Pál állította be a végeredményt.
Bravúros végkifejlet volt ez a kék-fehérek részéről, amit a közönség felállva ünnepelt.