- A Ferencváros csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzott; felmerült annak a lehetősége, hogy esetleg az Üllői útra teszi át székhelyét. Mi ennek a hírnek a valóságtartama?
- Engem személy szerint senki sem keresett meg a Ferencvárostól, és a menedzserem felé sem jelezték érdeklődésüket. Persze a pletykáról én is értesültem, miszerint az FTC klubházában morfondíroznak a megszerzésemen, ezzel azonban nem érdemes foglalkozni konkrétumok és hivatalos megkeresés hiányában.
- Szívesen folytatná pályafutását az FTC-ben, amennyiben ajánlatot tenne önért?
- Ezen egyelőre kár is elmélkedni. Élő szerződéssel bírok jelen pillanatban, már csak emiatt sem lenne tisztességes, ha kerek-perec kijelenteném, mi lenne a reakcióm az ajánlattételre.
- Azt már többször is kijelentette, elkívánkozik a Burnleytől, és mindenképpen olyan együtteshez szegődne, ahol állandó játéklehetőséget kapna. Vannak újabb fejlemények az ügyben?
- Nemsokára eljön a téli átigazolási szezon, így előttem is számos kapu megnyílhat. Ahogyan ön is idézett, számomra az a legfontosabb, hogy első számú hálóőr legyek, vagy legalábbis a kispadra leüljek, így mindenképpen csapatot kell váltanom. Jelenlegi állomáshelyemen nem érzem a bizalmat, így megérett a klubcsere.
- Kölcsönszerződésben vagy végleges csapatváltásban gondolkozik?
- Egyik lehetőséget sem vetném el. Angliában bevett szokás, hogy valaki csak egy-, netán kéthónapos kontraktust ír alá, így elég széles a választások tárháza. Nekem nem az a lényeg, hogy hova igazolok, hanem hogy számítson rám a menedzser, és gondoljon rám a kezdő tizenegy kijelölésekor.
- A válogatottságról már lemondott, vagy még mindig érez magában elég erőt, hogy visszaverekedje magát legalább a keretbe?
- Nem vagyok sérült, bármelyik pillanatban készen állok arra, hogy visszatérjek a nemzeti csapatba. A dolgok jelen alakulása szerint nincs sok esélyem, hogy ismét behívjanak, de én 45 évesen sem fogok visszavonulni a válogatottságtól. Egyfajta megtiszteltetésnek, bónusznak fogom fel, ha magamra ölhetem a címeres mezt, így sosem mondom azt, hogy köszönöm szépen, elég volt, ne többet.
- A szerdai, Észak-Írország elleni mérkőzést hogyan értékeli? Látta egyáltalán?
- Sajnos csak az utolsó negyedórát sikerült elcsípnem, mert a tartalékcsapat mérkőzésén védtem. Mindenesetre ezen negyedóra és az összefoglaló alapján elmondhatom, rendkívül harcos, összerakott magyar válogatott játszott Belfastban, amellyel megkoronázta egész 2008-as teljesítményét. Annak pedig külön örülök, hogy Torghelle Sándor és Gera Zoltán is betalált, rászolgáltak arra, hogy újra tőlük legyen hangos a sajtó. Ez a csapat sokra predesztinált, bízzunk benne, a lendület nem hagy alább a későbbiekben sem.