-
Belülről hogy látta: volt egyáltalán
esélyünk a pontszerzésre Svédországban?
-
Ez már a harmadik selejtezősorozat, amiben összekerültünk az északiakkal, de most
találkoztunk a legerősebb svéd válogatottal. Sokkal előrébb járnak nálunk, s
még az első félidőben is domináltak. Főleg az előre játékban erősek.
Iszonyatosan masszív együttes, akiknek jót tett az edzőváltás.
- Akkor miben bízhatunk például Hollandia ellen?
- A legrosszabb, hogy a többség nem kezeli helyén a dolgokat, türelmetlen, s
könnyen temeti a csapatot. Attól, hogy bízunk és reménykedünk, még nem lesz
világverő csapatunk, ahhoz lépésről lépésre fel kell építeni a válogatottat. És
az sem baj, ha sokat játszunk együtt, bár a folyamatos játékot nem csak a
válogatottra értem. Ennek a csapatnak az a legfőbb baja, hogy sok kiváló
játékos a kispadot koptatja a klubjában.
- Na de ki lehet-e hagyni a nemzeti
csapatból mondjuk egy Gerát, egy Hajnalt, egy Husztit csak azért, mert nem
játszanak odakint?
- Azért most Hajnal Tomi és Huszti Szabi sem játszottak, vagy csak nagyon
keveset. Nem szabad őket elfelejteni, mert a jelenlétük, vagy az a tíz-tizenöt
perc játéklehetőség, amit csereként kapnak, lendít a csapaton. A rutinjukra, a vezérszerepükre szükségünk van.
- Huszti Szabolcs viszont megkérte
Egervári Sándort, ne hívja többet. Mit szól ehhez?
- Tudtam erről, nem ért váratlanul. Szabival kiváló a kapcsolatom, barátok
vagyunk, így tisztában voltam vele, hogy mi játszódik le benne. Ismerem őt,
akár több tízmillió eurót is kereshetne, de neki fontosabb, hogy folyamatosan
játsszon a Zenitben. Ezért akar megtenni mindent, amit valahol meg is értek.
Szerintem százszor egyenesebb így, hogy megbeszélte a kapitánnyal a döntését,
mintha csak testben jönne a válogatotthoz, de egyébként fejben nem lenne ott.
- Egervári Sándor negyvenöt napja állt munkába. Rövid idő, de már a hátunk
mögött van három mérkőzés. Hogy látja, mi változott, legalább támadóbb lett a
csapat?
- Pár név cserélődött, de nem a keretben, hanem a kezdőben. Nyilván más a
taktika is, de nem mondanám, hogy támadóbb lett a csapat. Korábban sem értettem
egyet azzal, amikor Erwin Koemant azért támadták, mert a csapat sokat
védekezett, s defenzívnek tűnt a játék, a felállás. Mi az Anderlechtnél
ugyanazt játsszuk, mint Koemannál a válogatottal. És ezt nevezhetjük
egycsatáros játéknak, de az valójában három támadót jelentett, csak az erőnk
túlnyomó része elment a védekezésre, s nem tudtunk támadni.
- És mit érez abból, hogy ez a csapat az új MLSZ-nek és a kapitányváltásnak
köszönhetően sokkal elfogadottabb?
- Érezzük, hogy jobban szeretik ezt a csapatot. Pedig Moldova ellen kötelező
volt a győzelem megszerzése, s talán ezért is voltunk annyira görcsösek, sőt, a
végén heten védekeztünk egy vonalban. De a lényeg a siker, s a drukkerektől
igazán sok szeretet kapunk. Ezt jelzi, hogy már egy Moldva elleni egygólos
győzelem után mennyi SMS érkezett a telefonomra. Az utóbbi években kőkeményen
kritizáltak bennünket, most viszont kiállnak a válogatott mellett.
- Végezetül: sokak szerint egy komolyabb bajnokságban is megállná a helyét,
mégis az Anderlechtnél játszik a mai napig. Nem gondolkodott el a váltáson?
- Az utóbbi három évben el sem mehettem volna, most még van egy évem, jövő
nyáron jár lesz a szerződésem. Vannak megkeresések, de hogy őszinte legyek, nem
akarok úgy járni, mint az egyik csapattársam, aki ugrált, mindenáron menni
akart, s végül a tribünön találta magát...
Huszti Szabolcs közleményben írt azon okokról, amelyek ahhoz vezettek, hogy lemondta a válogatottságot. Nekirontott Egervári Sándornak, a magyar válogatottnak, a magyar kluboknak (különösen a Videotonnak), Gera Zoltánnak –...
Tovább a teljes cikkhez »