Hogy a Bajnokok Ligája döntője nem csak egy meccs a sok közül, azt már a felvezetésből le lehetett szűrni. Szombaton egyes hírek szerint egymillió turista érkezett Münchenbe csak a döntő miatt, és bár a számot fenntartással kezelem, az kétségtelen, hogy lépni is alig lehetett délután a városban.
A nap első igazi attrakciója délben kezdődött, világsztárok játszottak gálameccset a Bayern és az 1860 München korábbi otthonában, az Olimpiai Stadionban. A többségükben visszavonult klasszisok egy-egy megoldása már önmagában élményszámba ment, Jay-Jay Okocha néhány egészen elképesztő trükkel dobta fel a hangulatot.
Amikor sajtóakkreditációval lődörgök a helyszínen, sohasem szoktam közös fényképért vagy aláírásért toporogni, de ez alkalommal, sörmeccsről lévén szó, kivételt tettem. Pózoltam Fabio Cannavaróval, Jamie Carragherrel, Frank de Boerral, kértem szignót Edwin van der Sartól és Cafutól, és hogy munkaszaga is legyen a hepöningnek, beszélgettem az esti döntőről Gianfranco Zolával, a Chelsea egykori ászával. Noha csupán a derekamig ért, valójában én néztem fel rá. Élmény volt futballozni látni, sokat köszönhet neki a futballtársadalom.
 |
|
Az Olimpiai Parkban ekkor már végképp eluralkodott a partihangulat, és a rengeteg program között a Bajnokok Ligája-trófeával is lehetett fényképezkedni. Engem a hosszú sor elrettentett, meg amúgy is vissza akartam menni a szállásra, hogy ünnepi díszbe rittyentsem magam. Értsd ez alatt: bajor bőrnadrág autentikus inggel és kalappal. Úgy határoztam, életem első BL-döntőjére valami extrával rukkolok elő, ez lett belőle. Egyértelműen pozitív visszajelzések érkeztek, utólag is köszönöm.
Három órával kezdés előtt már a külvárosban ezerszám bukkantak fel a Bayern-mezes fanok, és ami igazán megdöbbentett, az az, hogy csak kis részük tartott a stadion felé. Hogy a hisztit érzékeltessem: a kültéri óriáskivetítőkhöz is jegyet kellett váltani öt euróért, a feketepiacon 150 euróért cseréltek gazdát! Napközben belehallgattam a bajor rádióba, a betelefonálok között public viewingos belépőt sorsoltak ki, a győztesek pedig úgy ujjongtak, mintha VIP-jegyet nyertek volna az Allianz Arenába.
A belépők nem hivatalos ára az egekbe szökött, állítólag több ezer eurót is elkértek értük. Hogy hatalmas volt rá a kereslet, az vitán felüli, a stadion felé sétálva kétméterenként ácsorogtak a szurkolók, „jegyet keresek” táblával a nyakukban. Nem voltam olyan kedvemben, hogy bármelyiküket is megsajnáljam, az enyémről egy kisebb vagyonért sem mondtam volna le. Útközben néhány angol szurkoló megállított, hogy fotózkodjanak velem, nagyon bejött nekik a bajor népviseletem.
 |
|
Szerencsét azonban nem hozott a szerelésem. A bayernesek között, a sarokban ültem, és bár az élmény felejthetetlen volt, az est végkicsengése miatt még mindig szúró fájdalmat érzek. A müncheniek agyonnyert meccset szórakoztak el, Karl-Heinz Rummenigge az 1999-es döntőnél is nehezebben tudja megemészteni a kudarcot, de Robben vagy Schweinsteiger arcán is látszott, egy életen keresztül kísérteni fogja őket az elszalasztott lehetőség.
Később olvastam a kommentárokat, és ugyanúgy lehet összegezni őket, mint amit ott melegében megállapítottam. Müller gólja, Robben tizenegyese és a büntetőpárbajban elpackázott előny volt a fordulópont, és nem a jobb, hanem a szerencsésebb csapathoz került a serleg. Apró érdekesség: ez volt a negyedik BEK/BL-döntő Münchenben, és valamennyi alkalommal új név került a trófeára. A Nottingham Forest, az Olympique Marseille és a Borussia Dortmund után most a Chelsea zárhatja szívébe a bajor fővárost.
A büntetőpárbaj után körbenéztem – azokat a pillanatokat sohasem felejtem el: akik Müller találatánál a nyakamban lógtak, keservesen sírtak több ezer társukkal. A gyász szó nem elég kifejező ebben az esetben, annál sokkal pusztítóbb volt a kín. Ahogy Jupp Heynckes fogalmazott, a soha vissza nem térő alkalom elszállt, és hosszú idő kell, míg túlteszik magukat rajta. A Bayernre épülő német válogatott Eb-jét is gallyra vághatja ez a meccs, egy országot tehet tönkre pár rossz mozdulat. Néhány hét múlva tudjuk meg igazán, milyen erős a németek tartása.
 |
|
(Képek: Czövek Oszkár)