Hétfő után szerdán is pályára lépett a Ferencváros, ám ezúttal nem az NB II-ben, hanem a labdarúgó Magyar Kupa 3. fordulójában, az NB III-as Szigetszentmiklós vendégeként. A sűrű program nem okozhatott gondot Bobby Davison legénységének, hiszen ahogy az lenni szokott, a fővárosiak a B csapatukkal álltak fel.
Egy héttel ezelőtt a kiírás előző körében a Fradi Angyalföldön nyert 9-0-ra a Leányfalu ellen, ám biztosra lehetett venni, ezúttal nem lesz ennyire egyszerű dolga Holczeréknek.
A mérkőzés ettől függetlenül némi vendégfölénnyel kezdődött, a zöld-fehérek igyekezték saját játékukkal elnyomni az ellent, a 6. percben pedig egy gólt is lőtt Bartholomew, ám a játékos találatát les miatt érvénytelenítette Varga játékvezető.
Maradt az iksz, a lelkes hazai csapat pedig kezdett egyre jobban futballozni, a ferencvárosi mezőnyfölény is már a múlté lett. Aztán az amúgy roppant alacsony színvonalú és iramtalan találkozón mégis a magasabb osztálybeli csapat szerzett vezetést.
Félórányi szöszmötölés és tologatás után Liban Abdi emlékeztette a majd’ kétezres nézősereget: szerda délután bizony futballmeccsre váltottak jegyet. A zöld-fehérek – nem narancssárgák… – középpályása Downing jobbról érkező beadását emelte át Szabó Kálmán felett, a labda pedig a hálóba zuhant (0-1).
A vendéglátók, ahogy ez az egymeccses kupatalálkozókon már többször előfordult, nem hagyták magukat és mihamarabb igyekeztek kiegyenlíteni. A fehérmezesek nem illetődtek meg az ellenféltől, és egyre másra vezették támadásaikat.
A szünetig még nem örülhetett a szentmiklósi tábor, a 64. percben viszont már ujjonghattak a drukkerek. Ekkor a szünetben beállt Patakfalvi NB I-es profikat meghazudtoló mozdulattal, 16 méterről, kissé jobbról ívelte a labdát a túlságosan is kint álló Holczer kapujának jobb oldalába (1-1).
Ez aztán a meglepetés. A Ferencváros a megszégyenítő gól után azt tette, amit a hátrányba került ellenfél, még az első félidőben. Most az Üllői útiak vették kezükbe az irányítást, Fülöp, Diaz, és Lamine is gólt rúghatott volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy miközben nyomott az FTC, a szigetszentmiklósi kontrák életveszélyesek voltak.
Gól nem esett, jöhetett a tulajdonképpen senki által nem várt hosszabbítás. A nívótlan játék a 90 perc után is folytatódott, a ferencvárosi játékosok ritka gyenge napot fogtak ki és a számukra szokatlan műfű is olyan gondot jelentett, amelyhez képtelenek voltak alkalmazkodni. Utolsó erőtartalékait mozgósította a pályaválasztó, ez pedig arra volt elég, hogy komoly helyzet ne alakulhasson ki a hazai kapu előtt.
Közben elkezdett sötétedni és megfelelő villanyvilágítás híján hirtelen érdekessé vált az összecsapás. Kis túlzással, a játékosok többet voltak a földön, mint mozgásban, az eredmény viszont nem változott.
Ez aztán a ferencvárosi blama: tizenegyesig húzták Downingék. Az idegölő perceket aztán a budapestiek, pontosabban Holczer Ádám kapus bírta a legjobban, aki három szigetszentmiklósi bünetetőt is hárított, s ezzel, hatalmas kínok közepette végül bevédte csapatát a következő körbe.
A hazaiak mindent megtettek, s az sem lett volna érdemtelen, ha Rubold Péter együttese várta volna a folytatást...