Fogadási szorzóknál előszeretettel hivatkoznak a William Hillre, és ha azt vesszük alapul, hogy a brit iroda 1,4-es oddszcal adja a Bayern, 2,87-essel a Chelsea végső győzelmét, viszonylag könnyedén megtippelhető a kimenetel.
A magam részéről úgy látom, ilyen forrón nem eszik a kását. Hogy mi szólhat a Chelsea mellett? A nem a közvetlen múltra vonatkozó statisztikai adatokat rühellem, így nekem az nyomja a legtöbbet a latban, hogy a Kékek két meccsükön egyszer sem kaptak ki a favorit Barcelonától, és bár a játékukat lehet szidni, kétségtelenül célra vezetett. Ne legyen kétségünk, ha arra lesz szükség, hasonlóan focigyilkos taktikát húz elő a kalapból Di Matteo.
Az, hogy Roman Abramovics (képünkön) hatalomátvétele óta megrögzötten hajkurásszák a BL-aranyat, megjósolni sem tudom, hogy milyen hatással lesz a csapatra. Egyrészt begörcsölhetnek attól, hogy a „nagy testvér” a VIP-páholyból izgatottan figyel, és ha nem a számára üdvözítő eredmény születik, a fél csapatot elzavarhatja, beleértve a menedzsert. Másrészt viszont a hatalmas akarásból elsöprő futball is következhet, ami az oly precíz németeket is maga alá temetheti.
 |
|
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindkét csapat kupadöntőt játszott hazájában – miután elbukta a bajnokságot –, méghozzá ellenkező végkifejlettel: a Chelsea legyűrte a Liverpoolt, a Bayern viszont hatalmas pofonba szaladt bele a Dortmund ellen. Az utóbbi ráadásul frissebb emlék, csak néhány napos, amit nem lehet egykönnyen kiheverni.
Ezzel viszont nagyjából ki is végeztük azokat a faktorokat, amelyek alapján a londoniak sikere prognosztizálható. A Bayern mellett sokkal, de sokkal több érv szól. Íme, néhány.
A hazai pálya adja magát, első körben térjünk ki arra. A bajorok valamennyi meccsüket behúzták odahaza a sorozatban, a Baselt például egy hetessel küldték haza, és ha ezúttal 17,5 ezren is lesznek az angol drukkerek, az Allianz Arena attól még az Allianz Arena – vagy ahogy a szponzori szabály miatt a döntőn nevezik majd, Fussball Arena München. A hazai környezet sok csapat esetében kifejezetten hátrányt jelent, de egy német együttesnél ilyet felvetni is dőreség. A semleges szurkolóknak fenntartott 7000 belépőből én is szakítottam egyet, nem kis szerencsével: a 231 ezer igénylésből az enyém volt az egyik, amelyet kisorsoltak, így a helyszínen izgulhatom végig – először életemben – az idény első számú klubmeccsét. Hogy kiért szorítok, az legyen titok – maradjunk annyiban, hogy sok gólt és izgalmas meccset kívánok magunknak.
Az „okoskodáshoz" visszakanyarodva, rengeteget nyomhat a latban szombat este, hogy a hiányzókat melyik együttes tudja jobban pótolni. Ha vetünk egy pillantást a névsorra, a Chelsea-nél húzósabb a lajstrom: John Terry és Braniszlav Ivanovics kiesése (pláne előbbié) alaposan felforgathatja az amúgy sem betonbiztos védelmet, és bár David Luiz és Gary Cahill vélhetően felépül, az nem jelenti automatikusan, hogy csúcsformában lesznek. Márpedig Gomezt, Ribéryt és Robben kizárólag úgy lehet megfékezni. Ramires nélkül alighanem az elődöntőt sem élték volna túl a Kékek, míg Raul Meireles eltiltása a középpályás védekezés hatékonyságát ronthatja. A bajoroknál szintén a védekezésben adódhatnak problémák, és bár a Badstuber, Alaba, Gustavo trió nagyon fog hiányozni, ez kevesebb fejtörést okozhat, mint az ellenfélnek a négy távolmaradó.
Ha egyetlen pontot kell kiemelni, hol dőlhet el a meccs, az a Chelsea védelmének jobb oldala. Amennyiben Franck Ribéry elemében lesz, és néhányszor beforgatja az idény egyik legrosszabb londoni játékosát, José Bosingwát (képünkön), az minden létező forgatókönyvet, elképzelést, taktikai megfontolást felülírhat.
 |
|
Di Matteo nemcsak amiatt aggódhat, hogy kit rakjon a kezdőbe, hanem hogy rutintalan és/vagy mellőzött játékosokkal kell majd telerakosgatnia a kispadot. Márpedig az döntő lehet, hogy mondjuk a 70. percben, szoros állásnál kit lehet beküldeni. A kiegyenlített döntők elvesztésében, ha nem is komoly, de van tapasztalata a Chelsea-nek. Ha ugyebár John Terry berúgja Moszkvában a büntetőjét, nyernek, igaz, a Bayern 1999-es Man. United elleni fináléja is kísérthet. A bőrnadrágosokat azóta viszont sikerélmény is érte, mi több, 2001-ben tizenegyesekkel bizonyultak jobbnak a Valenciánál.
Mivel döntőről beszélünk, a meccs akár egy vagy két helyzettel is lemehet, így kulcsfontosságú, hogy ki sáfárkodik jobban a kínálkozó lehetőséggel. Ebben nehéz igazságot tenni, Gomez és Drogba, vagy akár Torres is hőssé válhat. Terry és Ivanovics kipontozódásával Gomez elsősorban a levegőben lehet veszélyes, de nem kis csapatmunkával és szoros emberfogással talán megállítható.
Mindezek alapján bár a Bayernt toronymagas favoritnak tartják, én „csupán” 51 százalékot adok a győzelmére. Furcsa kimondani, de az angolok esélytelenebbként, „underdog”-ként utaznak Münchenbe – várni fogom őket.
”
”
...