Megtévesztő volt a tabellára nézni a forduló záró mérkőzése előtt, a házigazda Gijón szerzett pont nélkül az utolsó, a vendég katalánok egy ponttal az utolsó előtti helyen álltak. Kiesési rangadó? Aligha, hogy ne is gombolyítsuk tovább ezt a (tév)fonalat, zárjuk rövidre azzal: amíg a riválisok már túlvoltak harmadik bajnokijukon, nevezett két együttesnek még adott volt a lehetőség, hogy gyarapítsa pontjai számát.
Ahogyan azt várni lehetett, a hétközi BL-sikerből profitálva a vendégek azonnal támadólag léptek fel: a második percben Xavi harcosan szerzett labdát az ellenfél tizenhatosnál, majd lőtt egy csel után kapura, Sánchez kapus vetődve mentett szögletre.
Az ötödik percben a hazaiak is veszélyeztették egy jobboldali beadás végén Víctor Valdés kapuját, de ettől eltekintve a vendégek akarata érvényesült, akik állandóra bejelentkeztek a gijóni térfélre. Ott azonban sokáig nem tudtak mit kezdeni a lelkes házigazdákkal, pedig régen nem látott motivációval és összhangban működött a katalán gépezet.
Iniesta és Xavi semlegesítése sokszor megoldhatatlan feladatot jelentett a hazai játékosoknak – legalábbis a szabályok adta kereteken belül –, becsületükre legyen mondva: a két katalán játékmester már náluk fajsúlyosabb csapatok futballistáinak is nem kis gondot okozott.
Az első felvonás közepén már nagyon érett a vendégek vezető gólja: előbb Iniesta, majd Eto’o lövését blokkolták szögletre a hazai védők.
A 27. percben azonban már nem volt blokkoló hazai láb és önfeláldozó fejes. Sastre hátrált be az őt megtáncoltató Iniestával szemben, utóbbi végül kapu elé emelt, ahol Xavi és Messi is üresben érkezett nagy lendülettel, végül a kapitány csúsztatott szép mozdulattal a hálóba.
Négy perc kellett az újabb katalán találathoz, akkor Xavi szögletét középen a tömegben Puyol csúsztatta meg, a labdát Eto’o a hosszú oldali kapufánál segítette be a hálóba.
A két bekapott gól láthatóan kedvét szegte a hazaiaknak, akik már korántsem voltak olyan lelkesek és elszántak, mint addig. Így történhetett, hogy a labdabirtoklás a szünetben 72-28 százalék volt a vendégek javára. A pihenő előtt végképp felbillent a pálya.
A fordulást követően Messi csinálta meg magának a helyzetet, három védőt cselezett ki és talán, ha lett volna szíve – szeme? –, máris nőhetett volna a különbség a két csapat között: nem passzolt, hanem lőtt, amikor kis túlzással már önmagát is úgy megkavarta, hogy a kaput sem látta. Ami késett, nem múlt: Xavi baloldali szögletét a kapu előtti tömegből Jorge csúsztatta saját kapujába.
Egy percet késett a hazai válasz, de ehhez kellett a vendégvédők figyelmetlensége is. Előbb Rafa Márquez számított el egy előreívelést, majd Dani Alvés maradt le emberéről, Maldonando pedig Valdés kapujába bombázott.
A volt sevillai jobbhátvédnél érdemes megállni egy pillanatra, hiszen változatlanul árnyéka önmagának, fényévekre van legjobbjától. Nem véletlen: minden hazai akciót az ő oldalán erőltettek… Emeljük még ki a Yaya Touré helyettesítésével megbízott Sergio Busquetset, a korábbi válogatott katalán hálóőr fiát, aki remekül élt a pályán, védekezett és támadott, amíg erejéből futotta ezen a tempón.
A lőtt góltól kis lendületet kapó Gijón sorsát végül az pecsételte meg, hogy a gólhelyzetben egyedül kitörni készülő Messit a volt barcelonai játékos, Gerard buktatta, így a kiállítás sorsára jutott. A megfogyatkozott hazaiaknak a folytatásban semmi esélyük nem volt a pontszerzésre, de még a komolyabb ellenállásra sem.
A 70. percben Messi zseniális passzát a jó ütemben kilépő Iniesta pöccintette a hazai kapuba, megkoronázva ezzel teljesítményét. A kegyelemdöfést Messi adta meg, aki a 85. percben Iniesta remek baloldali beemelését bombázta a Sánchez kapujába öt méterről, majd a 90. percben Xavi jobboldali beadásából is megadásra késztette Sánchezt.
A Barcelona egy-egy vereség és döntetlen után először nyert a bajnokságban, míg az újonc Sporting Gijón két egygólos vereség után ezúttal nagyon beleszaladt a késbe.