Az első tornán nem is vettek részt; a továbbiakban aktivizálták magukat a szigetországiak, ám a siker máig szoros versenyt vív a kudarccal, hiszen a hat részvételt statisztikailag alaposan lerontja az öt elbukott selejtezősorozat.
Az egyetlen igazán komoly esélyük a végső győzelemre a hazai gyepen lebonyolított, 1996-os Eb-n volt, ám az örök mumus németek – micsoda fájdalom! – elrontották az örömüket. A csoportküzdelmek során még rendben ment minden, a svájciakkal szembeni 1-1 nem sokkolta annyira a csapatot, hogy a folytatásba is hiba csússzon. Az ősi rivális skótok megúszták két góllal, ám a Bergkamppal, Seedorffal, Ronald de Boerral, valamint a kapuban a majdani szigetországi sikereiről akkor még álmodni sem merő Van der Sarral felálló hollandok már egy négyessel távoztak a Wembleyből.
A négy közé jutásért 0-0 a spanyolokkal, a hazaiak szerencséjére a tizenegyesrulettben a helyükre kerültek a „golyók”. Hanem a németekkel szembeni 1-1-et követő büntetőpárbaj már a védő Southgate-nek okozott a későbbiekben álmatlan éjszakákat: a nem elsősorban futballimádatáról ismert királynő német–cseh döntő okán volt kénytelen kikocsizni a legendás stadionba. Dicséretére legyen mondva, érdeklődést mímelve végignézte a számára tökéletesen közömbös mérkőzést, majd magas pozíciójából adódó eleganciával adta át a kupát a német kapitánynak, Jürgen Klinsmann-nak. A lelátó angol népe eközben azon morfondírozott, hogy ha Shearerrel, Gascoigne-nyal, Tony Adamsszel és Sheringhammel nem sikerült aranyérmet szerezni, vajon kikkel és mikor „jön össze” az áhított győzelem.
A tippelgetés máig tart, és nem valószínű, hogy éppen az idén törne meg a rossz sorozat. A keret igencsak koros, a szakvezetésben pedig éppen a legfontosabb poszton történt változás: a tavasz elején váratlanul lemondott Fabio Capello. Indoklás nincs; az angol szurkolók csak remélik, hogy nem a süllyedő
hajóról menekült a szövetségi kapitány…
Futballkatedrális
Az angol válogatott és a Wembley története elképzelhetetlen egymás nélkül. A futballszentélyt – a legendás Pelé szavaival a futball katedrálisát – 1923-ban avatta fel V. György király. Akkori áron 750 ezer fontba került, és 127 ezer (állva szurkoló) néző jelentette a telt házat. A székek felszerelésével 82 ezerre csökkent a férőhelyek száma. A Wembleyben játszották az angol kupadöntőket és a válogatott mérkőzéseit. Öt alkalommal volt házigazdája BEK-, és kétszer KEK-finálénak. Rendeztek világ- és Európa-bajnoki döntőt 1966-ban, illetve 1996-ban. Kétezerben zárták be: azok szívében, akik képtelenek voltak elfogadni a döntést, az utolsó ellenfél, a német válogatott 1-0-ás győzelmével még megforgatta a kést. 2003-ban bontották le a régit, 2007-ben avatták a kilencvenezres új Wembleyt. Felépítése nem volt olcsó mulatság: éppen ezerszer annyi fontba került, mint az „eredeti”.
AZ ANGOL VÁLOGATOTT 23 FŐS KERETE:
Kapusok: Robert Green (West Ham United), Joe Hart (Manchester City), Jack Butland (Birmingham City)
Védők: Leighton Baines (Everton), Gary Cahill (Chelsea), Ashley Cole (Chelsea), Glen Johnson (Liverpool), Phil Jones (Manchester United), Joleon Lescott (Manchester City), John Terry (Chelsea)
Középpályások: Gareth Barry (Manchester City), Stewart Downing (Liverpool), Steven Gerrard (Liverpool), Frank Lampard (Chelsea), James Milner (Manchester City), Scott Parker (Tottenham Hotspur), Alex Oxlade-Chamberlain (Arsenal), Theo Walcott (Arsenal), Ashley Young (Manchester United)
Csatárok: Andy Carroll (Liverpool), Wayne Rooney (Manchester United), Daniel Welbeck (Manchester United), Jermain Defoe (Tottenham Hotspur)