„A tény ismert, Disztl László helyett Varga István a Fehérvár edzője” –
vágott bele Berzi Sándor ügyvezető igazgató -, majd így folytatta:
„Nem túlzottan ritka, hogy egy futballcsapatnál edzőváltás történik. Az NB
I-ben az idei szezonban elsőként voltunk kénytelenek váltani, s Disztl Lászlónak
megköszönni a munkát. Ezt szó szerint kell érteni, hiszen egy nagyon sikeres
tavaszon vagyunk túl, gondolok itt az eredmények mellett a klub
konszolidációjára is, de az első négy forduló után messze kerültünk a
célkitűzésünktől.”
„A komoly erősítés
ellenére nem csak az eredmények, hanem a mutatott játék is elmaradt a vártól. Ez volt az a pont, amikor úgy érzetük: váltani kell, nincs más
megoldás, mert olyan válságba kerültünk, amiből nincs kiút, s ha tovább várunk,
akkor elúszhat a bajnoki cím.”
„Varga Istvánt aligha kell bemutatni bárkinek is, az Újpesttel bajnoki címet
szerzett, s az U19-es válogatott mellett is szép sikereket ért el, továbbá
részt vett Mezey György oldalán az edzőképzésben.”
Az új edző, Varga István ehhez csak ennyit tett hosszá:
”Váratlanul ért a felkérés, de mivel egy évet a Puskás Akadémián dolgoztam,
többször jártam a Sóstói Stadionban, ismertem a csapatot, így azt mondom: ezzel
a kerettel, amely nem gyenge, lehet teljesíteni a célt, az első négy hely
valamelyikét. De ez számomra is kihívást jelent, ezért is vállaltam el a
feladatot.”
Új edzője tehát már van a Fehérvárnak, de a folyosói hírekből sokan úgy
vélik: semmi sem fog változni a csapatnál. Hiszen miért is változna?
Az edzői
pálca eddig sem Disztl László kezében volt, hanem Mezey Györgyében. Naív, aki
azt hiszi: a vezetőedző állította össze a csapatot, a taktikát, a keretet.
Disztl László – aki ezer szállal kötődik az egyesülethez – bármit megtenne, meg
tett volna a Fehérvárért. Még abba is belement, hogy Mezey dirigáljon.
S Mezey dirigált is. Ahogy a Vasanál és Újpesten, úgy Fehérváron is bukásra
áll.
A keret adott, a hangzatos erősítések elmaradtak, mert a piros-kékekhez
horribilis összegért igazolt külföldiek egyelőre nem találják a helyüket, s ez
a játékon is meglátszik.
Most sem játszanak sokkal rosszabbul Simekék, mint ahogy tavasszal tették, ám míg az előző szezon végén örültek minden egyes forintnak, örültek annak, hogy végre minden hónapban időben megkapták a fizetésüket, a falnak is nekiugrottak volna.
Ősszel
aztán változott a helyzet: a pénztárcák tele lettek, s mindenki tudta: ha a
csapat kikap, a pénz akkor is ott landol a bankszámlákon.
Minden csoda három napig tart, s ez a csoda Fehérváron csak tavasszal tartott…