Tíz pont. Annyit tudtunk, hogy tíz ponttal kell megvernünk a lengyeleket a továbbjutáshoz. Nem könnyű feladat, főként visszagondolva első két csoportmeccsünkre. Kedd délutáni ellenfelünk egy – az utolsó pillanatokban kiharcolt – győzelem lélektani előnyével várt ránk.
Mi meg… Mi meg egy tizenhét pontos fiaskóval a hátunk mögött indultunk neki a Paulina Pawlak vezette Lengyelországnak. Az biztos, hogy a lettek ellen már fejlődő tendenciát mutattunk szinte minden statisztikai mutatóban. Ez azonban még mindig kevés lett volna a továbbjutáshoz.
Az első negyedben a lányok megmutatták, hogy igenis tudnak improvizatív játékot nyújtani, lendületesen, nagyobb hibák nélkül kosarazni. A védekezésünk is kezdett összeállni, így nem volt véletlen, hogy 16-13-ra vezettünk tíz percet követően. Vajda Anna volt a mieink hőse, ebben a részben szerzett nyolc pontjával és harciasságával a hátán vitte a válogatottat.
Bujdosó Nóra büntetőivel tovább növeltük az előnyünket a második negyed elején, ám két perc múlva már csak egy pont volt a különbség (18-17). A következő pillanatokban viszont az eddigi legjobb játékot láthattuk a mieinktől az Európa-bajnokságon. Három húzóemberünk, Vajda, Fegyverneky és Honti Kata végre hozták magukat és 28-17-re húztunk el. Ezzel már továbbjutásra álltunk!
Az ellenfél gyorsan válaszolt és Paulina Pawlak vezetésével fel is állt (28-27). Nagyon kellett Fegyverneky hárompontosa, majd Vajda duplája, amivel ötpontos vezetéssel zárhattuk az első félidőt. A fele már megvolt a kötelezőnek…
…és meglett a másik fele is! Fegyverneky remek passza után előbb Vajda, majd Honti talált be és ismét tíz volt a különbség. Immár másodjára. Ám ezúttal sem tartott sokáig az öröm, hiszen ismét feljöttek a lengyelek, 41-40-nél időt kért Rátgéber László. Az ad hoc pihenő és eligazítás azonban nem hogy használt, inkább megzavarta a mieinket. Ewelina Kobryn pontjaival már 43-42-re vezetett az ellenfél. Pár perc alatt odalett a biztos előnyünk és a továbbjutási esélyeink is romlottak. Bujdosó Nóra duplájával legalább vezetéssel várhattuk a zárórészt.
Úgy tűnt, sikerül már másodjára felállnunk és elhúztunk 50-42-re. Ám ahelyett, hogy éltünk volna a lehetőséggel, elszórakoztuk azt. Szinte úgy zártunk, ahogy indítottuk a tornát. Pocsék játékkal… Kapkodás, pontatlanság, technikai hibák és eladott labdák jellemezték a játékunkat.
Bő másfél perccel a vége előtt 52-52-es eredményt mutatott az eredményjelző. A lengyelek – a mi időkérésünk ellenére – összeszedték magukat a végére és néhány szép kosárral 60-53-ra megnyerték a meccset.
A magyar válogatott három mérkőzésen elszenvedett három vereségével búcsúzni kényszerült a kontinenstornától.