Fotó: SportHirado.hu

A horvátországi világbajnokságon a magyar válogatottal hatodik helyen záró Hajdu János szövetségi kapitány szívesen látta volna Marian Cozmát a magyar válogatottban.Hosszú edzői pályafutása során még nem találkozott ilyen jellegű tragédiával a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója, aki jelenleg a férfiválogatott szövetségi kapitánya is. Előfordult fiatal játékosokkal egy-egy kisebb baleset, ami miatt egy ideig nem kézilabdázhattak, de emberöléses esettel még nem állt szemben a szakvezető.

- Milyen játékosnak tartotta az elhunyt Marian Cozmát?

- Minden edző ilyen típusú és felépítésű játékosról álmodik, aki magas, ügyes és fizikailag is kidolgozott izomzattal rendelkezik. Mocsai Lajos csodát tett ezzel a fiúval, mert Mariant egy ügyetlen, rendkívül magas játékosnak tartották. Edzőkollégám másfél évet dolgozott vele és világszínvonalú beállóst csinált belőle, de azt is bátran kijelenthetem, hogy a világ egyik legjobbja lehetett volna a posztján, ha ez a tragédia nem történik meg. Az MKB Veszprém csapatában kiváló teljesítményt nyújtott, jól használta ki az alkati adottságait. Egyre ügyesebben mozgott, labdaátvételei és bevetődéses góljai élményszámba mentek, ahogy elhelyezte a labdát a kapus mellett. Belső poszton nagyon sokat segített a védekezésben, jól blokkolta a lövéseket.

- Mikor beszélt vele utoljára?

- A horvátországi világbajnokságon többször találkoztunk, sokszor meglátogatta a veszprémi csapattársait, úgy viselkedett, mintha magyar lenne. Rendszeresen buzdított minket, látszott, hogy szurkol nekünk. Szomorú volt, hogy nem kapott annyi lehetőséget a román válogatottban, mint amennyit szeretett volna. Én féltem is a játékától, készültünk ellene, de a magyar-román meccsen csak öt és fél percet kapott, mert posztján Eremia Pirianu nagyon eredményesen játszott. Ha sokat játszott volna ellenünk, akkor Nagy Laci, Gál Gyula, és a legjobb barátja, Ilyés Ferenc védekezett volna ellene. A két válogatott egy szállodában lakott, ezért a veszprémi és szegedi srácokkal sokat voltak együtt.

"$$fhvideo:76009$$" 

- Nem fordult meg a szakmai stáb fejében, hogy Marian a magyar válogatottban szerepeljen a későbbiekben?

- Örültem volna ennek, mert a mi válogatottunkban egyedül Nagy László két méter feletti. A sajtó pedzegette, hogy miért nem honosítjuk Mariant, de tudni kell, hogy az utolsó válogatottbeli mérkőzése után három évet ki kell várnia egy kézilabdázónak, ha váltani akar. Noha fiatal volt, még csak 26 éves, elképzelhető lett volna, de erről soha sem beszéltünk. Több országban is bevált a recept, hogy a saját bajnokságukban szereplő tehetséges külföldi játékosoknak felajánlják az állampolgárságot és a válogatottságot. Nálunk is így szerepelhetett a magyar válogatottban Carlos Perez, Ivo Diaz, Nikola Eklemovics és Nenad Puljezevics is. Ha netán megkérdezték volna a véleményemet, akkor támogattam volna a honosítását, mert Gál Gyulával együtt fantasztikus párost alkottak klubjukban is.

- Mire gondolt, amikor értesült a tragédiáról?

- Ilyenkor döbbenünk rá, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan. Nem is érdemes egy évre, egy hónapra, egy napra tervezni, lehet, hogy csak egy órára kell, mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. Sajnos rossz időben voltak rossz helyen, előre nem látható véletlenek miatt. Ez egy nagy tragédiája a magyar és a román kézilabdának. Mostantól a veszprémi játékosoknak kettőzött erővel kell küzdeniük, mert Marian Cozma fentről figyeli őket.