Fotó: SportHirado.hu

A helyszín Eszék, az időpont kedd délután. Dolgos hétköznap utáni életkép a Dráva partjáról, jönnek-mennek az emberek, többnyire a melóból haza. Az utakon hosszú sorokban kígyóznak az alsó-középkategóriás személygépkocsik, a kormány mögött egytől egyig mindenre elszánt agresszorokkal. A járdákat pedig reményteli gondtalan fiatalok és kétkezi munkában megőszült idősek lepik el. Az egyik zsákutcából hajtunk be a másikba, mire megpillantjuk a célállomást, a magyar férfi kézilabda-válogatott főhadiszállását.

Meglestük a válogatottat - EXKLUZÍV FOTÓGALÉRIA - ITT!

Hajdu János: Öt dolog, amit megbántam - ITT!

Fazekas Nándor: Fül mellé, láb közé - ITT!

Rémálom: ajándékpont a szlovákoknak - ITT!

Puljezevics és a hajnövesztőszer - ITT!

Nagy Blogger László: Exkluzív vb-napló - ITT!

Mikor betoppanunk a stílszerűen Hotel Osijek névre keresztelt négycsillagos szálloda halljába, a játékosok többsége már a taktikai értekezleteknek otthont adó konferenciateremben csücsül.

Harsányi Gergő után Ilyés Feri is befut, Hajdu János pedig egy csésze kávé és néhány tetszetős aprósütemény elfogyasztása után bele is kezd mondandójába.

A szövetségi kapitány dühe már elillant, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy elfeledte a hétfő esti, szlovákok elleni vereséggel felérő döntetlent.

„Ha az utolsó öt percben elkövetett hibák közül csak egyet sikerül kiküszöbölnünk, akkor másképp alakul a vége. De erről ennyit, most már koncentráljunk a soron következő feladatra” – zárja rövidre a visszacsatolást a szakvezető, s már rá is tér az argentin védőfal beható elemzésére.

A gondolatmenet rezüméjeként annyit leszögezhetünk, hogy a nyitott védekezéssel szemben leginkább a betörésekkel, a befutásokkal lehetünk hatékonyak a dél-amerikaiak ellen.

Miközben a kapitány a nonverbális kommunikáció széles repertoárját felvonultatva hevesen gesztikulál, kézilabdázóink bölcsen bólogatnak.

A csapatbusz már oda is tolatott a bejárat elé, a játékosok pedig két-háromfős csoportokban szállingóznak ki az impozáns épületből. Iváncsik Tomi láthatóan még mindig az előző napi meccs hatása alatt van, az a fránya kihagyott ziccer a végén bizony okozott neki egy álmatlan éjszakát.

Gál Gyula eközben egy vadonatúj hordozható játékkonzollal, "magyarul" PSP-vel bíbelődik, a mindig laza Törő Szabolcs pedig MP3 lejátszóval jelenik meg, bömböltetve a lélekemelő muzsikát.

A belvárosból a külvárosba, a hotelből a sportcsarnok felé vesszük az irányt. Az edzésen elsőként Csoknyai István és Mocsai Tamás lábteniszmeccsét csodálhatjuk meg, a terem másik felében pedig a két kapus, Puljezevics Nenad és Fazekas Nándor melegít, szintúgy focival, Vladan Matics közreműködésével.

Azért remélhetőleg kézzel is jól bánnak még a fiúk a labdával. Ezt az argentinok és a franciák elleni eszéki csoportmeccseken is bizonyíthatják, a zágrábi középdöntőben meg pláne.

Ahogyan azt sejteni lehetett, a tréning a „Hogyan nullázzuk le a nyitott védekezést?” kérdés megválaszolásának jegyében telik, slusszpoénként pedig a hétmétereseket is gyakorolnak a srácok.

„Aki be tud lőni hétből egyet, az lövi a büntetőket az argentinok ellen” – kiáltja egy csipetnyi malíciával a hangjában Hajdu János. Nos, a könnyített vizsgán Mocsai Tamáson és Császár Gáboron kívül Putics Barna, a tékozló fiú is átmegy. Könnyedén. Mind a hárman azonban nem állhatnak majd oda a vonalra labdával a kézben, dönteni kell.

„Egészségetekre gyerekek! Ugye jól esett egy kis mozgás?” – teszi fel a költői kérdést a kapitány, majd mielőtt a játékosok az öltözőbe vonulnának, rögtönzött felméréssel tesztelik egymás lövőerejét.

A kapu mögött elhelyezett mérőműszer nem hazudik, Putics nyer 110 kilométer per órával, a második Császár 109-cel. Matics nem éri el a 100-at ugyan, de így is magáénak tudhat egy nem mindennapi bravúrt, lökete a léc felett elhagyva a játékteret telibe kapja az egyik kamerát. Be is szorul a labda a szerkezetbe. Nagy nehezen aztán csak kiszabadítják a játékszert.

Szünnap ide, szünnap oda, abban bizakodunk, hogy az edzés után összefutunk néhány magyar szurkolóval a várnegyedben. Fel is keressük a népszerű ivókat a szent ügy érdekében.

Fotósunk találó megjegyzése szerint egy másodosztályú Nagy Laci-imitátor vár minket a honfitársainknak kijelölt vendéglátóipari egység, avagy a magyar kocsma bejáratában.

Fekete loboncos hajával és meggypiros magyar mezével téveszt meg minket a hasonmás egy pillanatra.

Rajta kívül azonban csak néhány horvát ücsörög bent folyékony kenyeret szürcsölve. Sebaj, lesznek itt még magyarok, mondjuk az argentinok vagy a franciák legyőzése után.