A hazai szurkolók a mérkőzés előtt - a csapatok bemutatásakor - egy „Köszönjük, Emese!” feliratú drapériát feszítettek ki, utalva arra, hogy hétközben megszületett a megállapodás a névadó szponzorral.
Bár a hírös városi alakulat szerezte a mérkőzés első gólját, gyorsan átadta a vezetést a mezőkövesdieknek. A meccs első felében a Kecskemét igen nehezen talált magára; rengeteg hibával játszott, így hamar négy gólra duzzadt a vendégelőny.
A félidő hajrájában ugyan már csak egy gól volt a különbség a két együttes között, az utolsó percekben azonban ismát „átjáróház” volt a hazai védelem: négy találat előnnyel mehetett a Mezőkövesd a szünetre.
A második játékrészben sem változott a játék képe; elemi hibák hazai oldalon, gólok a második oldalon. Kun edző még az egyébként sérüléssel bajlódó Erdélyi kapus beállításával is próbálkozott, ám a Kecskeméten ez sem segített.
A hazai szurkolók hiába fújtak „Ébresztő!”-t, a 44. percben már tíz találat volt a két csapat között.
Az 55. perctől a Mezőkövesd örömjátékot mutatott be. Bátran tehette, hiszen a Kecskemét nem ért vissza a támadásoknál, ráadásul a vendéglátók akciói rendre elhaltak a másik kapu előtt. Összeomlott a hírös városi alakulat.
A mérkőzés végén már a kövesdi szurkolók skandálták: „Emese, köszönjük!”