Svájcban hasonló vár ránk, mint Rigában

„A lettek elleni vereség abszolút papírforma volt, pedig ígéretesen indult a találkozó, biztató volt a torna nyitánya. Épen ezért sajnálatos, hogy a második napon nem tudtunk többet kihozni az olaszok elleni összecsapásból, pedig ellenük még lett is volna sanszunk keresni valamit, de nagyon nem jött ki a lépés, simán kikaptunk. Ezen a színvonalon, ilyen tempó mellett kiütközött, hogy a magyar válogatottnak két ütőképes sora van, a riválisoknak pedig négy. A lettek ellen emberhátrányokkal kezdtünk, jött az első két sorunk, amely annyit kivett belőlük, hogy az rányomta a bélyegét az egész találkozóra, különösen annak hajrájára. Nem lehet ennyi terhet rájuk tenni, amikor a válogatott eredményességének felelőssége egyébként is őket nyomasztja leginkább. És persze Szuper Leventét, aki sokadszor védett sorozatban bravúrosan, bebizonyítva, hogy egy ilyen tornán is lehet rá számítani. Ez olyan biztonságot tud adni egy csapatnak hátul, amelyre lehet alapozni egy stabil védelmet és egy abból induló támadójátékot.”


A kapitány az első két vereség után kritikus hangon hívta fel játékosai figyelmét arra, hogy amit csütörtökön és pénteken mutattak, az nem A-csoportos szint, kifogásokat pedig mindig lehet találni. Ezután vasárnap összekapta magát a csapat és tulajdonképpen egy, már megnyert találkozót engedett ki a kezéből a jó erőkből álló és jó formát mutató ukránok ellen.

„Álmokról, bravúrokról beszélünk, de óva intenék mindenkit a túlzott várakozásoktól, valószínű a vb-n sem nagyon más vár ránk, vegyük tudomásul: Svájcban mi szolgáltatjuk a szenzációt, amelyre tavaly egy világ kapta fel a fejét, most pedig kíváncsian várja, mire leszünk képesek. Vegyük tudomásul: a realitásokat figyelembe véve nekünk ott sem lenne a helyünk. Nem hiszem, hogy Pat Cortina amúgy jogos észrevétele külön motivációt adott a fiúknak, még ezzel az eredménnyel is nagyot teljesítettek, felvették a versenyt náluk jobb csapatokkal és becsülettel küzdöttek. Szerintem nem elszalasztott lehetőség volt részünkről az olimpiai selejtező, hanem egy jó lehetőség a vb-felkészülésre.”

Vas Jánost az ukránok elleni találkozó hajrájában, 3-2-es magyar vezetésnél kiállították, csakúgy, mint egy éve a szapporói Divízió I-es vb-n. Amíg azonban tavaly a magyar csapat hátrányból is eredményes volt és bebiztosította sikerét, most az ukránok kiegyenlítettek és a szétlövésben fölénk kerekedtek.

„Emlékszem, Japánban azt hittük, ezzel el is ment a feljutásunk, de aztán kellemesen csalódtunk. Érdekes, hogy pont mindkétszer Vas János futott bele egy kiállításba egy ilyen éles pillanatban. Csapatunk egyik legrutinosabb, évek óta külföldön edződő játékosáról van szó, egy igazi profiról. De még most is szemtelenül fiatal, nem tudok szemrehányást tenni a kiállítások miatt – amiket egyébként is könnyedén osztottak az egész tornán a bírók –, főként nem egy ilyen fárasztó három meccs után, közben, de a második eset után mindenképpen elgondolkodtató és figyelmeztető jel kell legyen számára is a történtek.”

A hannoveri selejtezőt a házigazda németek, az oslóit a rendező norvégok nyerték, pontveszteség nélkül, de egyik csapat sem zárta pont nélkül a tornákat.

„A németek és a lettek mellett azért a hazai pálya mellett a papírforma is szólt, méghozzá erősen, a norvégok meg erőt merítettek a rendezésből és egyenlő erők küzdelmében ez döntőnek bizonyult, ahogyan azt jómagam is vártam. A topcsapatok mögött van egy velük közel azonos erősségű, ám tőlük azért elmaradó kör. Utánuk jön egy népesebb tábor, ennek vagyunk tagjai mi is, akik a kiesés ellen harcolhatnak a vb-n, vagy éppen a feljutásért a második vonalban. Egyet tudok érteni Szélig Viktorral, a válogatott rutinos védőjével, amikor arról beszélt: ezt a szintet, a második vonalat könnyebb volt elérni, mint innen továbblépni.”