A felnőtt csapat sorozatos bravúrjai és a közelgő svájci vb árnyékában a magyar U18-as jégkorong-válogatott óriási fegyvertényt végrehajtva a harmadik helyen végzett a minszki Divízió I-es világbajnokságon, ami a sportág második vonalát jelenti. Mivel a felnőttekkel ellentétben náluk az élvonalban nem tizenhat, hanem tíz csapat szerepel, a mieink így összesítésben a tizenharmadiknak tekinthetők a világon. Ráadásul nem besurranva, véletlenül elcsípve, hanem magabiztosan.
A sportágat sokan féltik idehaza, legalábbis válogatott szinten, nem is minden alap nélkül. Amint kiöregszik a jelenlegi nemzeti csapat magja – többségük 34-35 éves –, egészen mostanáig nem volt olyan korosztály, amely képes lehetett volna átvenni a helyüket, sőt, akár még felül is múlni azokat. Nos, a pillanat ugyan még mindig nem érkezett el, a stafétát nem adták át a mostaniak – hogy is tennék, az A-csoport vár rájuk napokon belül –, de legalább már körvonalaiban látszódik a kép: kik lehetnek azok, akik azt átveszik tőlük.
- Ilyen eredményt korábban ebben a korosztályban a magyar csapat nem ért el – mondta a sporthirado.hu-nak Ancsin László, az U18-s csapat szövetségi edzője. – A harmadik vonalból rendre feljutottunk, de a másodikban még egyértelműbben gyengének találtattunk. Most először jött össze a bentmaradás, ráadásul azonnal hozzátettünk egy érmet is.
 |
|
| Kazahsztánt és Ukrajnát is biztosan verték a magyar fiatalok | |
- Edzőként milyen eredményre számított?
- Titkos álom volt részemről a bentmaradás, a nagyon-nagyon titkos álom pedig az éremszerzés.
- Évek óta azt hallani: a mostani felnőtt csapat sikeressége sokáig megismételhetetlen lesz honi szinten, ugyanis nincs olyan korosztály, amely őket, az eredményeiket utol tudja érni. Most megtaláltuk, csak türelmesen várnunk kell?
- Van néhány dunaújvárosi fiatal, akik már a nagyválogatottban is bemutatkozhattak, akik az átmeneti időszakot jelenthetik, de csapatként már valóban ez a generáció lehet az, amely a mostaniak színvonalán tud majd teljesíteni, hozza majd az eredményeket.
- Mitől jobb ez a generáció, mint a korábbiak?
- Többen közülük külföldön szerepelnek, Ausztriában, Svédországban, Svájcban, Kanadában, Oroszországban, van aki már évek óta, akad néhány tehetségünk itthon is, aki részben Szlovákiában is pallérozódik, az ő képességük, tudásuk Minszkben is visszaköszönt. Sőt, vannak olyan játékosaink, akik még serdülők, de már most döntő szerepet vállaltak. Igen, bennük reménykedhetünk, de természetesen ez egy érési folyamat eredménye, sok függ a szerencsétől, az egészségtől és a menedzseléstől. Úgyhogy ne kiabáljunk el semmit.
- A szövetség a szezonban korosztályos válogatottként versenyen kívül szerepeltette a fiatalokat a bajnokságban. Ez mennyire segített?
- Részben, ugyanis a légiósok eleve nem lehettek velünk, és a klubok sem mindig tudták elengedni a legjobbjaikat. Ősszel azonban még az U20-as csapat játszott, mi csak februárban az alsóházi rájátszásban szerepelhettünk.
- Ennyi felkészülés elég is volt?
- Nem igazán, valamivel több azért nem ártott volna. Igaz, azt sokkal jobban sajnáltam, hogy a hagyományos bledi túránk, amire idén is készültünk és ahol a szlovén, francia, osztrák csapattal tudunk rendszerint megmérkőzni, az utolsó pillanatban elmaradt. A rendezők lemondták ugyanis. Így SOS szerveztünk másikat, voltunk Csehországban és Ausztriában, de sokat utaztunk, nem volt ideális a dolog.
- Mit tart a minszki siker titkának?
- Azt, hogy mindenkivel sikerült megértetnünk, mit várunk el tőle és kinek pontosan mi a feladata. Utána pedig egy hullámhosszon voltunk.
- És, maradnak is egy ilyen siker után?
- Mint mondtam, néhányan ki sem öregszenek a csapatból, de hogy a jövőben ki irányítja majd az együttest, azt a szövetség vezetői döntőik el. Bizakodó vagyok a közös folytatást illetően, de beleszólásom nem lehet ebbe.