Finnországgal és Norvégiával játszott két-két felkészülési mérkőzést a magyar együttes. Előbbieket előbb büntetővel vertük Budapesten 4-3-ra, majd Miskolcon másnap 6-0-s vereséget szenvedtünk. A norvégok ellen aztán Káposztásmegyeren szintén egy 4-3-as büntetős sikerrel nyitottunk, ám ellenünk másnap 4-1-es győzelemmel zártunk.
„Jobban örültem volna, ha a vb-re tartogatjuk a bravúrokat. Mondjuk játszunk négy remek felkészülési meccset, azokon kikapunk ugyan, de majd Svájcban ennek hozadékaként elcsípünk valakit és valamit. Válogatottunk kapcsán már évek óta benne van ugyanis a levegőben a csoda, na de hogy ennyi, egymás után sorozatban? Már kezdi elhinni az ember, hogy mindez már nem is emberfeletti, hanem ezek a fiúk tényleg képesek erre. Persze, ezeknek a sikereknek van jó hozadéka is, kellő önbizalommal vérteződnek fel a játékosok, illetve respektet is szereznek az ellenfeleknél. Bár, utóbbi nem mindig jó dolog, hiszen abból már sokan, sokszor megéltek, hogy a rivális csapat lenézően bánt velük, könnyedebben hangolódott rájuk. Mint tették ellenünk legutóbb kicsit a finnek a budapesti mérkőzésen. Ez a lazaság ugyanis gyakran megbosszulja magát.”
A felkészülési mérkőzéseken több fiatal, néhány újonc is szerepet kapott, akik nem is okoztak csalódást, viszont a keretszűkítés során a kapitány eddig döntően a rutinosabb játékosoknak szavazott bizalmat.
„Ez érthető döntés a kapitány részéről. A jégkorong csapatjáték, ezek a sokat próbált kulcsemberek húzzák magukkal a fiatalokat és ez a jövő szempontjából jó dolog. Most viszont a jelenben élünk, nincs idő és lehetőség a kísérletezésre. Pat Cortinánál a rutinos emberek prioritást élveznek, ha két egyforma teljesítményt nyújtó játékos között kell döntenie, amellett teszi le a voksát, aki már évek óta ott van abban a csapatban, amely kiharcolta magának ezt a mostani óriási lehetőséget. Viszont közben, ha lehetőség adódik rá, már most okosan építi a jövőt is.”
A négy felkészülési találkozót már a váratlanul elhunyt ifjabb Ocskay Gábor nélkül tudta le a válogatott.
„És becsülettel helyállt mind a négy mérkőzésen, így is méltó emléket állítva távozó társuknak. Gábor válogatottunk egyik legjobbja volt, ám emellett olyan sorozatmeccseken is tartást adott a csapatnak, amikor jöttek a holtpontok. Ilyenkor odaállt a csapat mögé és ez a társaknak is erőt kölcsönzött. Van még ilyen kisugárzású játékos a magyar csapatban, méghozzá a kapitány, Kangyal Balázs, de Gábor sem véletlenül jutott el a hierarchiának erre a szintjére.”
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb internetes fogadóiroda szerint Kanada vb-aranyérme a legvalószínűbb (háromszoros pénzt fizet a győzelmükre), míg Magyarország és Franciaország holtversenyben a legesélytelenebb: a mi sikerünk kétezerszeres összeget ér!
„Ez a realitás, a helyünkön kezelnek. Ennek a kétezerszeres esélynek a fényében kell értékelni minden más eredményünket, hogy messzire ne menjek, a nálunk nagyságrendileg duplára értékelt norvégok elleni két győzelmet és a messze elénk rangsorolt finnek elleni sikert. Remélem, majd még tovább ámul majd a világ, hogy ilyen esélyekkel indulva mit tudunk felmutatni a vb-n, ha nem is eredményekben, de teljesítményekben mindenképpen.”
A magyar válogatott új mezén a felirat immár nem a nemzetközi mezőnyben megszokott Hungary lesz, hanem Magyarország. Az ötlet az internetes tervezőktől jött, amely a válogatott játékosainak is közel állt a szívéhez.
„A szívemhez nekem is közel áll, más kérdés, az eszemmel más véleményen vagyok. Lehet érveket, ellenérveket felsorakoztatni mindkét oldalon. Én úgy vagyok vele: nem biztos, hogy nekünk, egy pici ország lakóinak feltétlenül meg kell tanítani nehéz nyelvünkön a sokak számára minden bizonnyal kiejthetetlen nevünket. Külföldön félszemmel elkapja valaki a csapatot tévében, vagy újságban egy fényképen, azt sem tudja, kik vagyunk, honnan jöttünk.”
Az Ancsin László által irányított U18-as magyar jégkorong-válogatott a rendező Fehéroroszország és Lengyelország mögött, de Litvánia, Kazahsztán és Ukrajna előtt, tíz pontot szerezve végzett harmadik helyen.
„A felnőtt csapat és a svájci vb mellett, mögött kevesebb publicitást kap egy ilyen remek korosztályos eredmény, de aki benne él a sportágban az tudja, látja: igenis van hátországa hazánkban a jégkorongnak. A szövetség nemcsak a kirakattal foglalkozik, hanem a háttérrel is. Sőt, talán arra még nagyobb figyelmet szentel, így biztosítva a folytonosságot, hogy ez ne egy kisikerült generáció egyszeri és megismételhetetlen bravúrja legyen, hanem reális esélyünk legyen majd a jövőben is felvenni a versenyt, akár a világ elitjével is. Ez az U18-as generáció jobb, érettebb, mint a korábbi években, hiszen erről a szintről általában kiestünk, ami szintén reményekre jogosít fel bennünket a jövőre nézve.”