A bemutatón elhangzott az is, hogy a cég egyelőre limitált szériát, szám szerint hatszáz darab mezt dobott piacra, amely a budapesti márkabolt mellett a szegedi, az egri, a debreceni és a pécsi boltjukban is kapható párhuzamosan. Ára a hasonló mezekhez képest „baráti”, hiszen húszezer forintért aligha jutnak hozzá ma már a hokiszurkolók kedvenc csapatuk mezéhez. A sportszergyártó azonban szerette volna, ha az itthon, vagy éppen a vb-re utazó szurkolók illő módon, az aktuális mezben szoríthattak volna a kedvencek újabb sikeréért, jelesül a bentmaradásért.
A négy vb-felkészülési mérkőzésen ifjabb Ocskay Gáborra emlékezve a 19-es számot is s mellkasukon, a szívük felett viselték a játékosok a mezükön. Ennek megjelenítése a vb-dresszen nem ilyen egyszerű, hiszen ehhez, mármint minden külön feltett felirathoz, jelhez, akármihez, a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) külön engedélyére van szükség. Kovács Csaba, a honi szövetséget a bemutatón képviselő szakmai alelnök azonban bízik a számunkra kedvező és szívünkhöz oly’ közelálló döntésben, hiszen ennek semmilyen reklámjelentősége és értéke nincs, ezzel kifejezetten az emlékezés, tiszteletünk lerovása a célunk a tragikusan távozó legenda nagysága előtt.
A bolt előtt a napokban, de még szerdán reggel nyitás előtt sem volt jele annak, hogy milyen jeles eseményre készülnek. Ennek ellenére a meghirdetett délután öt órás kezdéskor már sor is állt a bolt előtt. Bent pedig gyakorlatilag szaunává alakult át a keskeny vevőtér. Szurkolók sorakoztak szorosan egymás mögött a pénztárnál, az új mezt szorongatva. A náluk szerencsésebbek már onnan is távoztak és a jelenlévő játékosokhoz igyekeztek egy-egy autogramért. A náluk szerencsétlenebbek azonban a Váci utca forgatagának szélén, sorban állva vártak bebocsátásra. A rendet, az udvariasságot és a türelmet biztonsági emberek felügyelték.
Csak a kisördög beszél belőlünk: egy kicsit jobb reklámmal akár könnyen feljebb lehetett volna tornázni az elkészített mezek darabszámát. Igény és kereslet legalábbis biztos lenne rá. Továbbá, ha a bemutatót mondjuk kivitték volna a forgalmas utcára, közvetlen a bolt elé, egy mobilstandra, napernyő alá, izgalmas kivetítők és szponzori fal elé, akkor könnyen még nagyobb is lehetett volna a felhajtás. Egy igazi esemény. Olyan, amelyet az a válogatott, amely véghezvitte ezt a bravúrt és hat nap alatt három teltházas meccset adott a fővárosban – összesen körülbelül tizenkétezer nézőt megmozgatva – az mindenképpen megérdemelte volna.