El sem tudom - vagy nem is akarom - képzelni, mi történhetett itt a háttérben, hogy többek között az olimpiai sport értékeinek, és a hagyomány őrzésére is felkent NOB végrehajtó bizottsága képes volt egy olyan sportágat levenni a 2020-as olimpia programjából, amely már az első újkori olimpián, az 1896-os athéni játékokon is szerepelt a programban. Tehát 117 évvel ezelőtt.
Míg mi itt az öttusáért aggódtunk különösen, esteleg páran a súlyemelésért, kiderült, a veszély máshonnan fenyeget. Persze voltak olyan pletykák, hogy a birkózás is veszélyben lehet, de álmában sem gondolta volna senki, hogy egy történelmi sportág valóban kikerülhetne az olimpiáról. Éveken át már az öttusa említésénél is megálltak a kezekben a malteroskanalak a döbbenet miatt meló közben, és most talán a betonkeverő sem forog többé, hogy ennél a hasonlatnál maradjak, ugyanakkor érzékeltessem is a különbséget.
Valami visszafordíthatatlanul elindult. Én már akkor fogtam a fejemet, amikor Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke januárban hivatalosan is bejelentette, hogy a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot 13 város rendezi majd a kontinensen. Biztos van vagy egy tucat ellenérv, és az is lehet, hogy konzervatív vagyok, de számomra úgy volt varázsa az Eb-nek, ha volt egy rendező ország, mely büszke volt arra, hogy vendégül láthatta a legjobbakat. Ez a döntés számomra pusztán anyagi alapúnak tűnik.
Aztán itt van egy másik aspektus, a bringás doppingbotrány. Igaz, évek óta nyílt titok, hogy az illegális teljesítménynövelő szerek előállítása és adás-vétele szerves része a profi sportnak, különösen a kerékpárnak, de a sportág megítélésének az tett igazán rosszat, amikor mindez nyilvánossá vált. Ma már minden hétre akad egy volt kerekes sportoló, aki bűnbánóan bevall mindent, magamon pedig már csak azt veszem észre, hogy nincs kedvem nézni a híres körversenyeket.
Számomra a birkózás törlése az olimpiai programból azt jelenti, hogy valami VALÓBAN elkezdődött. Valami, ami nem jó: hogy még a legfelső szinten sem érdekel minket a hagyomány, pedig a sport tisztaságának megőrzése nemcsak azt jelenti, hogy kézzel-lábbal harcoljunk a dopping ellen, hanem hogy őrizzük meg azt, amit kaptunk. Persze, nyitni kell másfelé is, mert a sport jó, de meg kell találni az egyensúlyt. És nem vagyok biztos abban hogy ez a NOB-nak most sikerült.
Tényleg, mikor van a birkózó-vb? Vagy ez Eb? Arról nem is szólva, hogy a birkózás is olyan sport (akárcsak a torna, súlyemelés, kajak-kenu, vívás, öttusa, asztalitenisz vagy az amatőr ökölvívás), amely a legjobb esetben is lélegeztetőgépre kerül, ha kikerül az olimpiáról. Mert míg egy átlagos sportkedvelő, sportszerető ember azonnal rávágja, hol lesz a Bajnokok Ligája döntője, vagy mikor kezdődik a Roland Garros, azt nem nagyon tudja, mikor és hol van a fent említett sportágak világbajnoksága, Európa-bajnoksága, vagy bármilyen nemzetközi (vagy akár hazai!) versenye. És azt sem mindig, hogy például kik az esélyes magyar versenyzők.
Pedig jó, ha tudjuk (legalább mi, szervezők), hogy idén Budapesten lesz a birkózó-vb. Mindezt figyelembe véve viszont igazán csak az olimpia marad számukra, hogy egyáltalán jelezzék a világnak, ők is itt vannak. Ha ezt is elveszik tőlük, olyan mélyre rúgják őket, ahonnan nehéz lesz felállni. Ha egyáltalán fel lehet.
Remény persze még van, legalább annyi, hogy a focibíró visszafúj egy büntetőt. A NOB végrehajtó bizottsága májusban újra összeül, és érdemes végignéznünk azokon a sportágakon, amelyek a birkózás helyére kerülhetnek az olimpiai programba: vusu, sportmászás, görkorcsolya, fallabda, karate, wakeboard, baseball, softball. Szeretem a sportmászást, érdekel a vusuvá tömörített kung-fu, és biztos szuper program a görkori is, de így elsőre nem tudnám megmondani, melyik jelöltnek lenne nagyobb létjogosultsága szerepelni az olimpián, mint a birkózásnak.
Persze-persze, érzékenyen érint az is, hogy egy igazi magyar olimpiai sikersportágról van szó, mely már 54 érmet szerzett a nyári játékokon Magyarországnak, köztük 19 aranyat, és Londonban is voltak komoly birkózó sikereink - egy ezüst, két bronz. Most viszont szándékosan nem szeretnék az önérzetes nemzeti melldöngetés hibájába esni. De igazságtalannak tartom, hogy a kis költségeken és a praktikus megszervezhetőségen túl annyi érv van a sportág olimpiai programban tartására, mi érdemben mégsem tehetünk semmit, csak reménykedhetünk.
Vincze Szabolcs
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsága keddi ülésén úgy foglalt állást, hogy a birkózás kerüljön ki a 2020-as nyári játékok programjából....
Tovább a teljes cikkhez »