A nagy ókori imperátorral, Gaius Julius Ceasarral kapcsolatba hozható mondásban található szavak felcserélése nem a véletlen műve. Brandes ugyanis a már évtizedes, a tenisz esetében évszázados múltra visszatekintő ütős sportokat előbb alaposan, minden részletre kiterjedően kielemezte, majd megalkotta az azóta páratlan népszerűségnek örvendő és dinamikusan fejlődő gyorstollaslabdát (speedmintont), a közelmúltban pedig Budapestre jött, hogy a sportág feltalálójaként személyes jelenlétével emelje az első magyarországi verseny rangját.
- Európa szerte sok helyre hívtak már, de őszintén mondom, ilyen profin megszervezett versenyt, mint az 1. Budapest Open én még nem láttam – mondta a sporthirado.hu-nak Bill Brandes. – Fantasztikus szervezői teljesítmény, hogy közel száz versenyzőt egy csarnokban, hat pályán egy nap leforgása alatt végigjátszattak. Csak gratulálni tudok nekik ehhez.
- A sportág az őshazában tekinthető Németországban is viszonylag rövid, mindössze hétéves múltra tekint vissza, viszont Magyarországon az „úttörők” is csak két-három éve találkoztak vele. Mit javasol, merre induljanak további kifutási lehetőségeket keresve?
- Már a versenyre nevezőkből is látszott, hogy Magyarországon vidékre is eljutott a gyorstollaslabda. Szerintem a Budapest Open nagyszerű kezdeményezés volt, első nekifutásra adta is magát a fővárosi helyszín, de az élet és a tapasztalat azt mondatja velem: legközelebb máshol kell megrendezni a versenyt. El kell menni vidéki nagyvárosokba, és ha lehetőség van rá, sorra bejárni az országot. Egy ilyen rangos, élvezhető verseny, mint volt a budapesti, mindenhol nagy lökést adhat a sportágnak. Még jobb lenne, ha valakitől konkrét segítséget kapnának a gyorstollaslabdához kedvet kapók. Németországban például törvény írja elő az önkormányzatok számára, hogy amely sportágat a helyi népességnek kevesebb mint öt százaléka űz, viszont igény meg lenne rá, annak köteles teret és lehetőséget biztosítani. Így épülnek most görkorcsolya- és strandröplabda-pályák nálunk a parkokban. A gyorstollaslabdának viszont nincs igénye külön területre, csak a versenysporthoz, addig viszont egyszerűen játszani kell.
- Mit gondol, mitől vonzó az emberek számára a gyorstollaslabda, hiszen már annyi minden közül választhatnak így is?
- Az ember alapvetően szeret játszani. Csak a felnőtté válás közben ezt a képességét, mint annyi minden mást, elfelejti. Ez a képesség azonban visszahívható, az odavezető utat viszont meg kell találni. Le kell menni egy parkba, egy játszótérre, egy kempingbe, egy strandra és meg kell nézni, hogy az emberek, de kifejezetten a gyerekek mennyire szeretnek játékos keretek között mozogni. Amikor viszont nem találnak maguknak a játékhoz megfelelő körülményeket, vagy a játék veszi el a kedvüket még azelőtt, hogy elfáradnának, akkor ott szükség van egy olyan találmányra, amellyel mindezeket ki lehet védeni. A gyorstollaslabda óriási előnye a többi ütős sportággal szemben, hogy minimális labdaérzék szükségeltetik hozzá, viszont nem kell kiépített pálya, mint a teniszhez és a fallabdához, valamint az időjárási körülmények – szél, sötétedés – lényegesen kevésbé zavaróak, mint a tollaslabdában.
- Nevezett sportágak viszont komoly múlttal rendelkeznek. Nem vágta túl nagy fába a fejszéjét?
- Alaposan tanulmányoztam az összes ütős sportágat, mielőtt a sajátommal megjelentem volna. A fejlesztés és a tervezés a teljes anyagi forrásomat felemésztette, szinte már a házamat is el kellett adnom. Úgy is mondhatnám, hogy 19-re kértem lapot, de végül bejött!
 |
|
| Egy ilyen rangos, élvezhető verseny, mint volt a budapesti, mindenhol nagy lökést adhat a sportágnak | Fotó: speedminton.de |
- Feltalálóként mennyire van a mai napig ráhatása a sportágra? Úgy az eszközökre, mint a versenysport szabályaira?
- Tulajdonképpen már semennyire. Az én feladatom ebben a sportágban már véget ér, csupán a népszerűsítés a célom. A kereskedelmi jogokat, a márkanevet és gyártói szabadalmakat eladtam, így a tervezés és a változtatás már nem az én asztalomra tartozik.
- Történt már változás az ön által kifejlesztett sportág felszereléseihez képest?
- Igen, az ütő nyele lerövidült. Ez a leglényegesebb.
- És a szabályrendszer?
- Sorra alakulnak Európában a nemzeti szövetségek, országokon belül pedig a klubok. Az alapötlet itt is megszületett, annak változtatása, módosítása azonban már az ő feladatuk és felelősségük. Irányukból van kommunikáció felém, de nincs ráhatásom a döntésekre.
- Nem bánja?
- Cseppet sem. Úgy vagyok vele, Németországból sok jó és rossz származott az elmúlt évtizedekben. Jó lenne, ha a fegyverek emléke egyre inkább elhalványulna és jó lenne, ha ebben egy kis rész nekem, az általam kifejlesztett sportágnak is jutna.
- Nemes gondolat, nemes cselekedet, talán még valamilyen elismerést is kaphat érte...
- Ha számítok is kitüntetésre, azt biztosan tudom, hogy nem Németországban kapom majd meg. Azért otthon nehéz út vezetett a győzelemig.
- Mire gondol?
- Amikor annak idején divatba jött például a hódeszka, akkor a síliftbe nem engedték őket beszállni. Mehettek fel gyalog a csúcsig, mert a síelők veszélyeztetve érezték magukat. Mostanra pedig mennyit változott a világ: már külön pályáik is vannak. Így voltunk mi is eleinte a gyorstollaslabdával. Berlinben jópár teniszközpontra kiírták egy időben, hogy a gyorstollaslabdázókat nem engedik be. Az igény azonban egyre nőtt, a növekvés hatására pedig a sportközpontokban is új koncepciót kellett kialakítani.
- Mit tart a sportág kifejezett előnyének?
- A dinamizmusát, és a jó értelemben vett agresszivitását is. Ez megegyezik az ütős sportok között élen található teniszével, amelyhez a mozdulatsora is a leginkább hasonlít. De nem kell hozzá olyan erő és izomzat, mint a teniszhez, amely mindképpen a gyorstollaslabda népszerűsége mellett szól még.
- Hol lehet a gyorstollaslabda kifutása? Elképzelhetőnek tartja akár a közeli, akár a távoli jövőben a többszáz fős, rendszeres amatőr-versenyeket, vagy akár a pénzdíjas tornákat, professzionális sportolókkal?
- Igen, miét is ne!? Vegyük példaként az előbb már említett hódeszkásokat, amely már-már teljesen elismert, különálló sportág, ott láthatjuk a téli olimpia műsorán. Persze, idő kell ehhez is, mint mindenhez. Szerintem öt-hat év kell a további népszerűsítéshez, és addigra biztos lesznek olyanok is, akik edzőként, bemutató-mérkőzések meghívottjaiként, illetve profiként pénzdíjas tornák állandó indulóiként kizárólag ebből tudnak majd maguknak megélhetést biztosítani.
 |
|
| Fotó: speedminton.de | |
A női egyesek mezőnyében a német Swantje Bechsteinnak sikerült nyernie az 1. Budapest Openen. A kiváló fizikai adottságokkal bíró, amúgy szemrevaló német diáklány mindenfajta ütős sportágbeli előélet nélkül lépett a gyorstollaslabdázók egyre gyarapodó táborába három évvel ezelőtt, ma pedig a világranglista második helyén áll a női mezőnyben.
„Elek Odettel, aki egyértelműen a legjobb magyar játékosnak tekinthető, már a liverpooli Eb-n is találkoztam. Akkor nagy küzdelemben, sok izzadságomba került, amíg legyőztem, kíváncsi voltam, az eltelt háromnegyed év alatt mennyit fejlődött. Ami viszont neki, de sajnos nekem is a hátrányom, hogy rendkívül idegesek tudunk lenni játék közben, ahogy a mérkőzés állása hozza, ez pedig sokszor kifejezetten hátrányosan hat a teljesítményre. Pár ütés alatt a mérkőzés elején nem igen lehet levenni, hogy a másik hol is tart és aznap mire képes, milyen taktikával lehet megfogni, annál is inkább, mert ahogy a női sportolóknál általában, úgy mi sem vagyunk kivételek abban a tekintetben, hogy szettek között, sőt, még azon belül is óriási lehet a különbség. Nagyon fontos nálunk is a koncentráció és a mentális erősség, az Eb-döntőben győzelemre álltam a világranglista vezetője ellen, aztán mégis kikaptam. De fiatal vagyok, van még időm és lehetőségem a javításra és a visszavágásra.”