Tíz hónap nagy idő, hát még az ökölvívásban! A 2009. január 10-i, Jurij Barasjan elleni magdeburgi mérkőzés után ennyit kellett várnunk arra, hogy Erdei Zsolt újra ringbe lépjen, de hogy megérte vágni a centit, az utólag nem is lehet kétséges.
Ehhez azonban áldozatot is kellett hoznia Madárnak: nem saját súlycsoportjában, félnehézsúlyban állt ismét a kötelek közé, hanem cirkálósúlyban kellett bizonyítania a nála majd’ nyolc kilóval nehezebb, maffiózó kinézetű olasz Giacobbe Fragomeni ellen.
Az első két menetben semmi sem érződött a súlykülönbség okozta hátrányból, sőt Erdei, minden túlzás nélkül állítható, rárontott ellenfelére. Bár bunyója ezt követően némileg tompult, a hatodik menetig zsebben érezhette a találkozót.
Ekkor azonban kisebb törés következett be, és attól lehetett tartani, Madárt elhagyta ereje; a jóval robosztusabb olasz felőröli. Szerencsére nem lett igazuk a kételkedőknek, és a kieli közönség (amelynek hangos többsége egyértelműen a magyar bokszoló sikeréért váltott jegyet a gálára) az utolsó menetekben egy friss és magabiztos Erdei Zsoltot látott a ringben. A WBC új cirkálósúlyú világbajnokát!
A megromlott egészségügyi állapota miatt rövidesen minden bizonnyal teljes visszavonulót fújó Fritz Sdunek büszke lehet tanítványára: Madár az első magyar ökölvívó, aki egy nagy szervezetnél két súlycsoportban is világbajnoki övet szerzett. Immár visszavonhatatlanul beírta magát az ökölvívás legendái közé!