Leforráztak, megtapostak, alig jutottam szóhoz a döbbenettől. Szávay Ági már csütörtökön is elég barátságtalanul fogadott, alig akart köszöni. A pénteki páros meccse után hivatalos úton interjút kértem tőle és jött. Amikor megérkezett az edzőjével, aki alkalmi testőrként mozgott mellette (korábban soha nem kísérte el edző a sajtóhoz, de másnál sem szokás ez), nem nézett rám, egy szót se szólt.
Két interjúszoba előterében álltunk, a szűk térben két szék, Szávay és lófarkas, osztrák mestere leült. Ott feszengtem előttük és bátortalanul megkérdeztem, mi az oka a barátságtalan viselkedésének, de válasz helyett a WTA Tour illetékese közölte csak angolul beszélhetünk. Értetlenül néztem rá és jeleztem, mindketten magyarok vagyunk. Közölte, a játékosnak joga van ezt kérni. Karl-Heinz Wetter valami hihetetlen megvetéssel, felsőbbrendűséggel a tekintetében, a miheztartás végett odabökte, ha ez nekem így nem jó, már mennek is. Nem volt mit tenni, elkezdtünk angolul beszélgetni. A világ szégyene! Hova jutottál Ági?
Először az egyéni mérkőzéséről kérdeztem a magyar lányt, de ellentmondást nem tűrően kioktatott, párost játszott, az a téma. Nincs különösebb jelentősége, miket válaszolgatott, de a rend kedvéért természetesen azt is felidézem majd.
Az elmúlt három évben barátok, ismerősök, kollégák, szurkolók gyakran vádoltak azzal, hogy elfogult vagyok, elvtelenül védem Szávay Ágit. Tény, hogy a legsikertelenebb időszakokban is mindenkinek azt magyaráztam (aki megkérdezett), higgye el, Áginak ott a helye a top tízben, minden versenyen benne van a győzelem, bármikor elkaphatja a fonalat, mert kivételes tehetség. Igyekeztem megértetni a kívülállókkal a profi tenisz nehézségeit, hogy itt 11 hónapon át kell pörögni, produkálni és hozzá kell szokni ehhez a nyomáshoz, az állandó teljesítménykényszerhez. Hány emberbe próbáltam lelket önteni, ne adja fel, szurkoljon neki tovább, bármikor Grand Slam bajnok lehet.
Aki olvassa a különböző netes fórumokat pontosan tudja, milyen indulatokat generált Ági egy-egy veresége. A hivatalos honlapján nem egyszer szálltam vitába gyalázkodó, mocskolódó hozzászólókkal, a durvábbakat egyszerűen kitöröltem. Hadakoztam az index munkatársaival, amikor megjelent a teniszturista cikk. Elkeseredetten tapasztaltam, hogy divat lett Ágiba belerúgni, kritizálni, alázni őt. A lányt, akit 2007 szeptemberében egy ország ünnepelt, szeretett.
Tucatnyi példát tudnék hozni Szávayéhoz hasonló történetekre a nemzetközi teniszből. Ezerszer mondtam, mennyire kegyetlen világ a profiké, Ági nem felejtett el teniszezni, csak türelem. Hihetetlen elégtételt éreztem júliusban, amikor teltház előtt megnyerte a budapesti WTA Grand Prix-t.
Nem sorolom tovább, mit tettem, írtam, mondtam, gondoltam az elmúlt években, ha Szávay Ágiról volt szó. Neki is pontosan tudnia kell. Semmit nem vártam cserébe, a véleményemet nem befolyásolta, hogy épp én írtam-e a honlapjára az anyagokat, vagy egyszerűen csak sportoló-újságíró kapcsolatban álltunk.
Mikor befejeztük az angolul készült interjút és elindult, tettem még egy kísérletet, megtudjam, mi okozta, okozza ezt a magatartást. Valami olyat mondott, hogy a cikk, amit írtam és azután nekünk már nincs mit beszélnünk. Nem értettem, milyen cikkre gondolhat. Az utolsó találkozásunk (amikor még minden rendben volt) óta összesen két anyagot szültem. Az elsőnek a záró bekezdésében foglalkoztam vele. Talán az lesz a legjobb, ha idemásolom.
"Ki lehet kapni így is, meg úgy, mint Szávay Ági kedden. New Yorkban élő magyarokkal találkoztam és végtelenül csalódottan mondták, hogy többet nem mennek Szávay meccsére, mert ez a lány nem szeret teniszezni. Az egyikőjük szerint az étteremben a leszedő fiúk nagyobb lelkesedéssel viszik a piszkos tányérokat a mosogatóba, mint ahogy Szávay teniszezik. Próbáltam magyarázni, ő ilyen, azért mert kívülről flegmának, lélektelennek látszik nem biztos, hogy az is, de el tudtam képzelni, mit élhettek át a lelátón az alkalmi szurkolók Szávay vergődését figyelve."
Nem vagyunk magyar órán, nem kezdeném el elemezni ezt a négy mondatot, de elgondolkodtató, hogy ezek után Szávay Ági úgy gondolta nincs velem miről beszélgetnie és, ha nyilatkoznia kell, akkor csak angolul hajlandó.
Kedves Ági! Sajnos nincsenek sokan, akik a vereségek idején, a gödörben is kiállnak, kiálltak melletted. Ez persze nem érdem, de talán érdemes jobban megbecsülni őket! Az elmúlt hónapokban gyakran gondolkodtam azon, hogy megkérlek, üljünk le beszélgetni. Szerettem volna megosztani Veled a gondolataimat, tapasztalataimat. Nem voltam soha teniszező, edző sem, de húsz éve élek a profi teniszben és ragadt rám valami. Hittem, hogy tudnék segíteni, meg kíváncsi lettem volna, Te miként látod a helyzeted.
Közhelynek tűnhet, de hidd el, az igazi barát nem mindig azt mondja, amit hallani akarsz, és nem csak akkor veregeti a vállad, keresi a kapcsolatot Veled, ha fut a szekér!
Ígérem, a történtek ellenére továbbra is őszintén szurkolok Neked és nem változik meg a véleményem rólad.
„Sokkal jobban játszottam, mint az egyéniben, vagy akár az első páros meccsen. Sokat fejlődtem, ez jó rajt lehet a jövőre. Sajnos a második játszmában 4:2-nél elrontottunk néhány könnyű labdát és ők a fontos pontoknál jobban koncentráltak, agresszívabbak voltak, ezért nyertek, nem a szerencsén múlt.
Razzanóval nem beszéltünk még arról, hogy folytatjuk-e együtt, de biztos, hogy több párost szeretnék a jövőben játszani, mert segíti az egyéni játékomat. Nagyon jól sikerült a felkészülésem a US Openre, ezért is fájt a vereség. Tudtam, hogy Peer nehéz ellenfél, de úgy éreztem megnyerhető a mérkőzés ellene. Sajnos nem működött, amit gyakoroltam.
Az idén még négy versenyen indulok, legközelebb Tokióban lépek pályára, aztán Peking, Moszkva és Bali következik. Fontosak ezek a versenyek, szeretnék jól szerepelni, de elsősorban már a következő szezonra készülök.
Komoly változások történtek az idén az életemben, edzőt váltottam, de úgy érzem, most jó úton járok. Keményen dolgozom tovább, még van miben fejlődnöm”- mondta angolul (még mindig nem hiszem el, de nem is értem, mire volt ez jó) Szávay Ági.